Mit tegyek, ha a párom 4,5 éves kisfia nem szeret és ezt ki is mondja?

Bakker, hogy lenne mar egy 4! eves gyerek szemelyisegzavaros...

Azt sem ertem mi a francnak kerdezgeted a gyerektol hogy szeret-e teged. A sajat gyerekemtol sem kerdezem meg soha, ha akarja mondani akkor majd mondja. nem erzed hogy ez mennyire gaz?

Jézusom, ember! Egy 4,5 éves gyerek nem tud nem szeretni téged, csak rosszalkodik!

Az pedig érthető, hogy ragaszkodik az apjához, és kicsit féltékeny az apja új társára. Igazából ez teljesen normális reakció egy kisgyerektől, és semmiféle személyiségzavar nincs benne. Főleg akkor normális, ha figyelembe vesszük, hogy te szemmel láthatóan mennyire nem értesz a gyerekekhez...

És a gyerek nem fogja logikusan végiggondolni, hogy miattad váltak-e el a szülei, vagy sem! Ugye ezt te magad sem gondoltad komolyan??

Néha a saját lányom így viselkedik.

Ha azt mondja, nem szeret, csak mosolyogj rá és mondd: nem baj, én akkoris Szeretlek!

Könnyű őket kenyérre kenni, de ne alkudozz!

A nagy fenéket személyiségzavaros!

Ez a gyerek tele van sérelemmel.Úgy érzi magát, mintha két szék közé esett volna. Ehhez a gyerekhez nagy türelem kell! Elvárásaid vannak felé, beárulod az apjának....gondolom abból is elege lehet, hogy apja mindig csak ajnároz!!!

Én személy szerint lépésről-lépésre, türelemmel, kitartással, elvárások nélkül közelíteném meg őt. Leszidni, büntetni kerülendő, max csak akkor ha valamit szánt szándékkal tesz.

Apukának mond meg, hogy a pedagógia amit alkalmaz a gyerek előtt nem megfelelő.

A gyereküknek biztos, hogy nincs személyiség zavara, 4,5 éves, és a hiszti és a nevetés váltogatása ebbe a korba természetes, csak megfelelően kell tudni kezelni... Az én korszak kellős közepén van, ami 3 éves korban kezdődik. Ilyenkor kezdenek szocializálódni. Pláne, hogy a szülei elváltak, és tök mindegy kinek lett előbb párja a szülei közül, ez nem rólatok és nem a szüleiről szól, ez róla szól. Képzeld a helyébe magad, hogy egyik napról a másikra akik fontosak voltak neked és együtt voltak hirtelen külön mennek, és oda hoznak bácsit és nénit.... Milyen nehéz volt neki elfogadni, hogy külön vannak, és akkor még számára ismeretlen emberekkel is osztozkodni kell a szülein. Ő most egy nagyon komoly lelki válságon megy keresztül 4,5 évesen, mivel ebbe a korba nagyon érzékenyen reagálnak amúgy is a külvilágra, szivacsként szippantják magukba a tudást, és az ismereteket, ugyanakkor minden külső érzelmi reakció is hatással van rájuk. Azzal nem segít az apukája rajta, hogyha előtte kedveskedik neked, meg puszilgat, és dicsér. A legmegfelelőbb lenne, hogyha leülne beszélgetni a fiával, és elmagyarázná neki a helyzetet, és megbeszélné vele, hogy megérti, hogy nehéz neki, és fáj az ő lelkecskéje, de nem szabad csúnyán beszélni, mert ezzel saját magát bántja és nem a nénit. Nem szabad vele játszmázni, mert ez játszma a gyerek irányába, és nem fer.... és a gyereknek van esze nem megy bele ebbe a fajta játszmába és színjátékba= úgy próbál elfogadtatni, hogy szeretget előtte, ez játszma, de a gyereknek ez szerintem fáj inkább, mint elfogadást produkálna ki belőle...