Mit tennétek, ha rájönnétek hogy a 13 éves lányotok hazudik nektek? Sürgös.

Hát ebben a helyzetben én leülnék és mélyen elgondolkodnék, hol rontottam el. Mert egy gyerek nem akkor füllent ilyesmiről, ha azt érzi, hogy nyugodtan elmondhatja, bizalmas a viszonyotok és minden rendben van.

Próbáld felépíteni a kapcsolatot. Leülhetsz vele beszélgetni, hogy semmi gond nincs a szerelemmel (mivel egy 12-14 éves kislánynál teljesen normális a dolog), de ésszel csinálja.

Ha már egy randit nem mer bevallani, akkor már komoly a baj. Az alapján, hogy ellenőrizgeted és le akarod buktatni, nem alaptalan a viselkedése és nem vele van a gond, hidd el.

Ha most nem bízik meg benned, akkor később sem fog. Ha struccpolitikát folytatsz, vagy még rosszabb, tiltani próbálod, annak csak az lesz a vége, hogy tényleg hazudozni fog, és nem leszel ott, amikor komolyabb dolgok történnek egy ártatlan randinál. Nem biztos, hogy az az ideális, ha majd éjjel kiszökik, mert nem viheti haza a barátját. Vagy ha valami srác megszédíti és nem beszélheti meg veled, hogyha komoly lépésre készül.

Ja és a teljes őszinteség jegyében persze bevallod neki, hogy durván megsértetted a privát szféráját, ugye? Ha nem, akkor legalább tudod, kitől tanulta ezt a viselkedést... Ha bevallod, akkor pedig ne neked álljon feljebb, amikor kiakad, mert neki lesz igaza.

Szerintem leginkább imádkozz hogy ne derüljön ki, hogy olvasgatod a leveleit, mert egy ilyen után egy életre lőttek a bizalomnak..

Egyébként az értelmes kommunikáció sokat szokott segíteni a családi kapcsolatokon.

Hát nem irigyellek, kedves kérdező, kapod itt az ívet rendesen az önjelölt kiscsernusoktól.

Szülői szempontból:

Tökéletesen megértem, hogy nem szeretnél fiatal nagymama lenni. Gondolom ezért is folyamodsz titkosszolgálati módszerekhez, hisz a parás ember oda nyúl, ahová csak tud, hogy megelőzze a bajt.

Hogy miért hintáztat titeket a lányod, azt nem itt fogják neked kideríteni. Egyébként meg vannak szituációk, amikor egy tini a hazudozást látja a legjobb megoldásnak, még ha tudja is, hogy nem az. Ez a tini kor sajátossága.

A lényeg: ne buktasd le, sőt ne is szembesítsd. Ne áruld el, hogy belenéztél a kütyüjébe. Kezdj el vele beszélgetni. Ne faggatózz, ne vádolj, ne leckéztess, csak beszélgess vele a fiúkról, és ami a lényeg: mondd el neki a félelmeidet, a féltésed okát,és hogy neked nagyon fontos, hogy őszinte legyen hozzád. Ha megtaláltad a lányodon a "zippzárt", remélhetőleg megnyílik, és elmond magától mindent.

Ha nem tudtok szót érteni, akkor két dolgot tehetsz: elengeded a "barátnőhöz", és valószínűleg tovább sunnyog, vagy nem engeded el, mert úgy látod, hogy titkolózik előtted, és félted, hogy valami olyasmit titkol, ami miatt bajba kerülhet. Tehát élsz a szülői szigorral, és elviseled annak minden következményét. Tudod, nem az a baj, ha fiúzik, hanem az, ha bajba kerül emiatt. És ezt egy ekkora lányban tudatosítani kell.

Ha a kislány úgy érzi titkolóznia kell, ott gondok vannak a bizalommal... nekem annak idején ez eszembe sem jutott, mindig is barátnőmként tekintettem édesanyámra, mindent (de tényleg mindent, nincs tabu téma) meg tudok beszélni vele a mai napig.

Sosem voltam keményen fogva, ha menni akartam mehettem, az volt a kikötés, hogy tudja hol vagyok, kivel és mikor jövök haza. Arra az időpontra amit mondtam /vagy mondott/ viszont itthon kellett lennem.

Gondolkozz el rajta, miért érezheti úgy a lányod, hogy el kell titkolnia előled a fiúkat. Azt mondod barátnőhöz mehet. A fiúkat meg légpuskával üldöznéd el mellőle? :D Lehet, hogy ő ezzel tisztában van és nem mer szólni, inkább hazudik.

21L

#23: te nagyon okosnak hiszed magad szülőként, a többiek meg tudják, hogy mit kell tenni ahhoz egy szülőnek, hogy ne fajuljon el idáig a helyzet. A 2 dolog nem ugyanaz.

Azzal már nem tud mit kezdeni, ami megtörtént, de bárki, bármit mond, a gyerek magától nem fog hazudni, cska ha a szülő okot ad rá. Egyébként mi értelme lenne hazudnia? Semmivel nem lenne előrébb, ha hazudik, mint ha az igazat mondja.

Szóval itt elsősorban a szülő az, akinek el kéne gondolkoznia azon, hogy miért kényszerül arra a gyereke, hogy hazudjon neki.

Ezek után pedig leülni vele, és felelősséget vállalni azért, hogy szülőként itt és itt rontottam el, DE ez mind azért volt, mert féltelek, mert blablabla, átbeszélni a dolgokat. Ha eléred azt, hogy a gyereked bízzon benned, akkor nem fog hazudni, mert újra nem lesz rá oka.

De a hazugságnak mindig oka van, kár ezt most itt szülő, vagy pszichológus oldalról megközelíteni. Ok nélkül, csak azért, mert valaki tini, nem fog hazudni.

"ennek a fiunak mar volt vagy 5baratnoje is. Nem szeretnem ha a lányom lenne a kovetkezo preda!!!"

Jajj ne már. Még ha valami 16 éves kanos kissrác lenne, de egy 12 évesről beszélünk.

A legtöbb kiskamasznak van egy pár "nagyon komoly" 1 hétig tartó kapcsolata. Teljesen normális.

Beszélgess a lányoddal és ne fesd az ördögöt a falra, ne rémítsd el attól, hogy megnyíljon neked.

"Én nagyon gonosz lennék a helyedben. Megvárnám mig vigan készülődik, smink, ruha, és mikor megy az ajtó felé, azt mondanám: csak egy pill. meggondoltam magam. Nem mész sehová."

Szüleim PONTOSAN ezt jatszottak el velem 13 eves koromban. Mindössze egy eletre gyülöltem meg öket.