Elsősorban szülőknek a válaszát várom! Szerintetek "nevelés" címszó alatt megverheti egy szülő a gyerekét?

Aki hivatalban dolgozik, az tudja miről beszélek.

Művésznek és pedagógusnak nem próbálunk elmagyarázni semmit.

Ugyanis NEM ÉRTIK MEG!

A parasztbácsi az eke szarva mellől viszont igen!

Lehet hogy lepontoztok, de van olyan gyerek akire ráfér...

Volt nálunk ünnepség a gyerek köpdöste az üdítőt, fellökött egy kislányt, fejbedobta labdával a vendégeket stb...

nem olvastam végig

mit takar a verés? folyamatos, vagy egy pofon?

Mondjuk ha a 13éves lányom felvinne titokban egy pasit, és rajtakapnám őket, biztos egy hatalmas pofonnal jutalmaznám

A verés nem nevel, maximum fegyelmez, hosszú távon legjobb esetben is ahhoz vezet, hogy a gyerek és a szülő között kritikán aluli lesz a kapcsolat(pl unokatestvéremet rendszeresen verte az anyja, nem kell komoly fizikai sérülésekre gondolni, de minden szarért pofon járt, meg sarokban térdelés, a vége az lett, hogy inkább a nevelőapjánál maradt amikor elváltak, így 6 év távlatából meg annyiban merül ki a kapcsolatuk, hogy írnak egymásnak fb n születésnapkor\karácsonykor).

A világ legegyszerűbb dolga azzal lezárni egy vitát, hogy fizikai fölényünket kihasználjuk, a szememben nem különb az, aki a gyerekét veri attól, aki a feleségét\barátnőjét - gondolom abban azért sokan egyetértünk, hogy az asszonyt nem bántjuk.

@rinyáló pedagógus

Én személy szerint nem tudok jól bánni az emberekkel, rühellem őket, ezért nem is ilyen területen dolgozom. Ha te nem tudsz a gyerekekkel bánni, akkor elmondanád, hogy mégis milyen okból választottad pont ezt a szakmát? És hogy erről miért a gyerekek tehetnek? Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy így-úgy csináld, elvégre ahogy írtad is, senki se kontárkodjon bele abba, amihez nem ért, csak az nem világos, hogy ha nem értesz valamihez, akkor mégis milyen okból választottad ezt a pályát? Máshova nem vettek fel?

Ez elég szélsőséges indulatokat kiváltó kérdés. Igazából a legnagyobb probléma az, hogy a legtöbb szülőnek nincs pszichológiai kompetenciája, és rohadtul nem tudja eldönteni, hogy ami neki csak egy iciripiciri kis legyintásnek tűnt, vagy jogos pofonnak, az a gyereknek lehet, hogy jogtalannak tűnik, és brutálisan fáj. Itt az én példám. Apám kb. heti-kétheti rendszerességgel pofozott fel vagy öcsémet, vagy engem, és persze mondta nagy mellel, hogy ez csak nevelő jellegű pofon volt, meg á, az nem volt olyan nagy... csak éppen abba nem gondolt bele, hogy mi voltunk öcsémmel 3-4 évesek, ő meg egy 180 centihez 100-110 kiló benga állat, nyilván nem tudja felmérni, hogy mekkora elánnal kell ahhoz ütnie, hogy az csak nevelő célzatú legyen. Mert egy hasonló testfelépítésű emberhez képest lehet, hogy az kb. lepkefing lett volna... ja, és az is kérdés, melyik szülő mit tart pofonérett helyzetnek. Nálunk elég volt annyi, hogy azt mondtam, hülyeséget beszél, vagy hogy rámordított, hogy takarodjak tanulni, én meg visszaválaszoltam, hogy szeretném végignézni a sorozatot, fél óra van még belőle hátra, nem lesz abból semmi baj, ha fél órával később kezdem el írni a leckét (és amúgy kitűnő tanuló voltam, szóval nem azért viselkedett így, mert ellinkeskedtem volna a tanulást). Sokan nem képesek felmérni, mi az igazi tiszteletlenség, és mikor jön el az a pillanat, amikor tényleg már csak a pofon segít.

És az szomorít el ebben a legjobban, hogy magamon is észreveszem, hogyha vkivel első szóra nem tudok szót érteni, és megbántanak, csapkodom, mert sajnos ezt láttam otthon (meg azt, hogy az észérveim nem hatnak, rendesen nem lehet beszélni, mert az a végszó, hogy te gyerek vagy, fiatal vagy, hülye vagy, a neved kuss, én okosabb vagyok, mert idősebb vagyok, és ennyi... meg akkor már neveletlen vagyok, ha ellent merek mondani). Persze pont ezért kínosan, görcsösen ügyelek arra, hogy ezt visszafojtsam, de nem tudom, milyen lesz, amikor gyerekem lesz. Mert alapvetően úgy tartom, hogy a verés, pofon nem megoldás, csak végső esetben. Pl. azt simán megértem, hogy a huszadszori szólásra a konnektorba nyúló 4éves kezére rácsap az anyja, vagy ha a kamasz már huszadjára őrjöng (de tényleg toporzékolva, visítva) pl. amiatt, hogy nem engedik el bulizni. De ilyen öt perc késés, meg kis káromkodás, nagyobb bajt végül nem okozó gyerekcsínyek (cseresznyecsórás stb.) miatt én nem gondolom, hogy azonnal ütni kéne, pedig sokan így vannak vele. Nem tudom, talán az lehet az oka, hogy elkényelmesedtek, meg tetszik nekik a szülői tekintély, de szavakkal, a viselkedésükkel nem tudják fenntartani, ez meg a legkönnyebb módja...