Szülők, akiknek külföldön él a gyermekük! Meg tudtatok bocsájtani neki?

Fiatal nő vagyok, és lassan egy éve költöztem el Angliába. Úgy éreztem, nincs más választásom, ha nem csak a túlélésért akarok küzdeni, hanem célokat megvalósítani, egy valódi életet felépíteni. Rettentően bánom és nagyon szeretnék hazamenni. De akárhogy töröm a fejem, nem jut eszembe semmilyen megoldás, amivel otthon is élhető körülményeket teremthetnék magamnak. Itt ragadtam. Talán nagyon hosszú időre, vagy örökre. De közben szakad meg a szívem minden nap a családomért, főleg az anyukámért. Nagyon hiányzik és biztos vagyok benne, hogy én is neki. Úgy érzem, fájdalmat okoztam neki, cserben hagytam, és tudom, hogy nem mutatja vagy mondja, mert nem akarja, hogy rosszul érezzem magam. De közben érzem, hogy fájdalmat okozok. Néha hetekig nem tudok vele beszélni, mert nem jut időm rá, és ezért még jobban marcangol a bűntudat. Leírni sem tudom, hogy mennyire. Vajon megbocsát majd nekem ezért? Vagy önzőnek és hálátlannak fog gondolni mindig akár tudat alatt? Vannak itt olyan szülők, akikkel megtette ezt a gyermekük?