Szülők, akiknek külföldön él a gyermekük! Meg tudtatok bocsájtani neki?

Szerintem egy normális szülő felfogja ésszel, hogy a gyerekének ott jobb, inkább éljen kint rendes fizetéssel, kevés nélkülözéssel, mint hogy itthon legyen 400 forintos órabérekért.

Meg ráadásul te döntésed volt.Én a helyedben tanulnék odakint valamit, hogyha van rá mód. És ha egyszer hazajössz, már lesz legalább valami végzettséged.

Bár kicsit elgondolkodotató, amikor az egykori barátnőim diplomával, nyelvtudással és esetleg még valami OKJ-val beállnak közmunkásnak, mert nincs más. Akkor már inkább külföld. Ha jól tudom 350et keresnek óránként közmunkával...Hát nevetséges, azért megérte tanulni x évet.

Nekem diplomám van, szerencsére van itthon is munkám.De ha nem találtam volna én is külföldre mentem volna. Szerintem ne legyen lelkiismeret furdalásod, de azért ne várj heteket mire életjelet küldesz magadról.

Nem mondom, hogy minden nap telefonálj, de legalább hetente egyszer beszélgess velük. De ne legyen lelkiismeret furdalásod. Felnőtt ember vagy, éld az életedet.

A nővérem is kiment gyűjteni.

Aztán valami sokkal értékesebbet talált: önmagát. Boldog, kivirult, imádja az országot, ahol él.

Inkább így lássam a gyermekemet, de messze, mint magam mellett boldogtalanul.

Kérdezz rá nyíltan anyukádnál hogy haragszik-e.

De nem ártana érzelmileg is felnőni!

"Vajon megbocsát majd nekem ezért? Vagy önzőnek és hálátlannak fog gondolni mindig akár tudat alatt? "

Nekem az jon le, hogy itt Neked kellene megbocsatanod magadnak (mivel olyan dontest hoztal ami balul sult el), anyudnak semmi koze a dolgokhoz.

Én szülőként inkább örülnék, és büszke lennék rá, hogy boldogul -- ha külföldön, akkor külföldön.

Azt meg eszembe nem jutna elvárni, hogy csak azért itt legyen mellettem, mert hogy öregszem, és kell a támasz stb. Élje a saját életét, ne értem áldozza fel.

Nincs mit megbocsátani, mert nem tettél semmi rosszat.

A lelkiismerettel meg nem neked van elszámolni valód, hanem Victor Orbanescunak, akinek a narancsterrorja elől százezrek menekültek külföldre.

Egyedül akkor haragudnék, ha még fiatal, és átgondolatlanul megy ki, mit tudom én, valami pasival.

Viszont ha okos, és dolgozni megy ki, és ott jó életre van kilátás, akkor miért haragudnék?? Mennék utána :DDD Mennyivel jobb, ha valaki Debrecenből költözik Szombathelyre? Ugyanúgy nem járna haza minden nap. Manapság már európán belül nincsenek akkora távolságok, egy nap alatt bárhonnan haza lehet jönni, beszélgetni meg lehet telefonon/skypeon annyit amennyit csak akar az ember.

Mi a barátommal beszéltünk már róla, hogy nagy álmunk Hollandiába költözni, szüleimnek említettem, azt mondták hajrá, kezdjem el minél előbb a nyelvet tanulni.

Nem értem, hogy tudna egy szülő a gyerekére haragudni azért, mert boldogul az életben.

"10 eve elunk kulfoldon, SOHA egy pillanatig sem merultek fel bennem ezek a gondolatok.

Buntudat, megbocsatas? WTF? Te megis mirol beszelsz?

En is a sajat eletem elem, ok is. A gyerekem is a sajat eletet fogja elni (legalabbis remelem).

Nem akarsz mar felnoni vegre?"

ugyanigy gondolom, ahogyan az elottem szolo irta, csak én 8 éve vagyok kulfoldon.

Nekem van lelkiismeret-furdalasom, mert mi ket kisgyerekkel jottunk ki akiket nagyon imad anyukam, elotte minden delutan egyutt volt az unokakkal, most meg evente parszor latja oket.

Jovore haza is megyunk, nem szeretek itt lakni, csak ugye a penz...