Milyen jogon szólják le a szülők a gyermekük párját?

Én dolgozom, albérletben élünk a barátommal. Míg suliba jártam, ő tartott el. Aztán mindketten dolgoztunk, amennyit tudtunk félreraktunk. December 1. óta nem talál munkát, alkalmi munkákból nem lehet rendesen megélni.

A szülők illetve a szűk családi kör már azon csámcsog, hogy milyen ingyenélőt "szedtem össze", aki 32 évesen nem hajlandó tanulni, se dolgozni.

Ez persze nem így van. Amikor van alkalmi munka, azt elvállalja. Folyamatosan az internet előtt ül, küldi el az önéletrajzát több helyre is.

Tanulni tényleg nem szeretne, de csak azért, mert akkor még tovább tartanám el, és az neki kellemetlen lenne. Így is az, de nem tudunk mit csinálni.

A kívülállók tényleg csak annyit látnak, hogy reggel kikísér a buszmegállóba, és mikor hazaérek a buszmegállóban vár. Közben ügyeket intéz, bevásárol, vezeti a háztartást plusz munkát keres.

De sajnos nem egyik napról a másikra talál az ember munkát.

A nagynénémnek van 2 cége is, oda felvehetné betanított munkásnak, takarítónak, rakodó embernek, raktárosnak stb.

A család előtt előadja a rendes rokont, hogy ő felajánlott több munkakört is, csak mi nem fogadtuk el.

Az igazság az, hogy amit felajánlott munka szombaton a családi ebédnél, azt hétfőn már betöltötték.