Mennyire elfogadható az, hogy a szülők nem tesznek semmit azért, hogy gyermekük tarthassa a barátjával a kapcsolatot?
Azt figyeltem meg a saját és más emberek életéből, hogy a szülők, ha pl. költöznek, nézeteltérésük támad a másik gyermek szüleivel szemben, akkor a legtöbbször az a reakció, hogy "majd találsz más barátokat".
Kérdem én: nem lehet a körülményekhez képest komoly két kisgyerek viszonya?
Persze az más, hogyha esetleg anyagi vagy nagy távolsági okok miatt nem lehet összehozni a dolgot, de attól még nem szabadna kihűlni hagyni egy, a későbbiekben rendkívül fontossá váló kapcsolatot.
Kinek mi a véleménye erről?
Nos, mi kulfoldre koltoztunk a gyerekemmel. A magyarorszagi baratnojevel Skypeon, Facebookon tartjak a kapcsolatot. En azert arra osztonzom, hogy legyenek helyi baratai is -szerencsere vannak- mert mas egy napi kozvetlen kapcsolaton alapulo baratsag, mint egy olyan, ahol napi esemenyekrol nem nagyon tudnak beszelni. Vilagnyi a tavolsag az itteni es a magyarorszagi elet es tortenesek kozott, hamarosan elvesztik egymas irant az erdeklodest sajnos. Kicsik meg...
De gatolni sosem gatoltam, nem is fogom.
Van netunk, a gyerekeknek skype, mar a 10 eves is egyedul tartja a kapcsolatot a magyar barataival.
Aki fontos az ugyis megmarad, a tobbi meg csak eletunk egy szakaszan van velunk. Nekem volt tobb munkahelyem, tenyleg ugy van hogy egyes emberek csak egy ideig fontosak, utana jon masik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!