Miért engedik a szülők, hogy gyermekük kábítószerezen?

Ne haragudj,de ezer éve nem voltam discoba, soha nem drogoztam , inni is havonta iszok meg max 2 pohárral, cigizni se cigizek,nem tudom miért így válaszoltál nekem...

De volt olyan ismerős a környezetünkbe, akiről senki nem tudta, csak akkor amikor már késő volt, még mi se vettük észre rajta, nem hogy a szülei...

Ismerősöm tudja a gyerekről. És mit csináljon vele?

Veszekedtek, tesztelteti rendszeresen, volt leszoktatáson, satöbbi. És??? Semmi eredmény. Mi a francot csináljon a gyerekkel? Aki okos, mondja már meg legyen szíves...

Ez nem "engedem-nem engedem" kérdés. Szerintem nincs olyan szülő, aki azt mondaná "Persze, Jancsi fiam. Kábítószerezz nyugodtan. Én megengedem. " A mai gyerekek nagyon rafináltak, a drogkészítők és dealerek még inkább. A legtöbb "gyerek", mondjuk inkább tini, a discoban találkozik először a droggal. Ezeknek nem tart olyan sokáig a hatásuk, hogy mire hazakeveredik a "szerencsétlen", meg lehessen különböztetni egy laikus szülőnek egy jól átmulatott este következményeitől (fáradtság, álmosság, nyúzott arc, stb...). Ráadásul azt mondanom sem kell, hogy a tini nem fog beszámolni a buli részleteiről, mert ez úgyis az ún. "semmi-korszak" (azaz bármit kérdezel tőle, a válasz úgyis semmi/nem tudom, pl. Mi volt a suliban? Semmi.)

Mire a hosszabb droghasználatnak jól látható, egyértelmű nyoma lesz, addigra már a gyerek kemény függő. Ráadásul nem feltétlenül ismeri ezt fel. Hosszú hetek vesznek kárba, mire a gyerek ráeszmél: nem tud kábítószer nélkül élni. Addig pedig csak futja a szülő köröket.

Hogy milyen hátterűek a kábítószerező fiatalok? Jellemzően a jól szituált, módosabb családokból kerülnek ki igazán. Hiszen a kábítószer nem olcsó mulatság, valahonnan kell rá pénz. Szegény szülőknek a gyerekei nehezen kerülnek be olyan körökbe, ahol droghoz jutnak, ahol tudnák fizetni a drogot. Ezeket a gyerekeket, ha mégis drog közelbe kerülnek, jellemzően csak terjesztik, hiszen ha élnek vele, lopásra kell kényszerülniük. Amiatt pedig hamar el is kapják őket.

Tiniknél igen nehéz észrevenni, hogyha drog-problémái adódnak, mert nagyon zárkózottak, de ez a kor velejárója. Nem mondanám, hogy mindig csak és kizárólag szülő hibáról van szó. Sokszor a szülő úgy látja, hogy minden rendben, semmi sem változott, aztán jön hír valahonnan...

Azonban butaság csak a discokat vádolni! Ha a gyerek nem kapható a kábítószer kipróbálására, akkor sem a haverok, sem a dealer nem fogja rávenni. Én is jártam discoba és lám, mégsem lettem elvetemült drogos, helyette egyetemre járok, komoly párkapcsolatban élek. Véleményem szerint, sok tényezőnek kell meglennie annak, hogy a tinit rá lehessen venni a drogozásra. Nagy vonalakban kell hozzá pénz, gyenge jellem (vagy gyenge akarat), erős haveri befolyás, legfeljebb közepesen erős szülői háttér és kínálkozó alkalom.

Szerintem ez nem csak azon múlik, hogy a szülő "cseszik" a gyerekre. Teljesen saját példát írok erre. 17 évesen jómagam is kipróbáltam a füvet párszor (nem igazán jött be) és a szüleimnek fogalma nem volt róla, pedig nem éppen olyan család vagyunk, ahol nem foglalkoznak a gyerekkel. Mindössze annyi volt, hogy elmentem otthonról (nyári szünetben) délután, este 10-11-kor meg haza és a kutyának nem tűnt fel, mert akkor már nem is volt minek feltűnnie. Meg 18 évesen az extasy-t is kipróbáltam, mégcsak nem is diszkóban, mert én akkor utáltam a diszkót. Az csak ilyen "ottalszom a barátnőmnél"-jellegű este volt, amikor ugyan tényleg ott aludtam, de hát nem otthon ültünk egész este, barátnőm szülei meg vagy nem voltak otthon, vagy csak később értek haza mint mi. Vagy nem is aludtam másnál, csak szimplán akkor mentem haza, amikor már a szüleim lefeküdtek aludni. Hidd el, állatira nem tűnt fel senkinek. Nem mintha nálam ez annyira rendszeres lett volna, mert ezt is kb. 3 alkalommal csináltam vagy talán 4-szer. Nem volt semmi a világon, aminek a szüleimnek fel kellett volna tűnnie, mert igazából pont olyan bunkó voltam, mint akkoriban egyébként is. Nem tudom, 16-18 évesen éltem a bunkó korszakomat, ezen nem változtatott semmit az, hogy párszor használtam drogot. Aztán ki is nőttem ezt a hülyeséget, mindenféle szülői közbeavatkozás nélkül. Évekkel később elmeséltem anyunak, hogy volt már olyan, amit kipróbáltam, de hát akkor már mit tudott csinálni? Csak csodálkozott rajta, meg annyit mondott, hogy na ez szép. Szerintem akkor jött rá, hogy mindent azért ő sem vesz észre.

Azóta viszont tök normális ember lett belőlem szerintem, diszkóba nagyon ritkán járok (mondjuk már nem utálom), talán 2-3 havonta egyszer, inni is 1-1 sört szoktam csak így buliban, vagy sokszor azt se, az egyetlen szenvedélyem az energiaital (na és, más meg kávézik).

23/L