Szülők, akiknek külföldön él a gyermekük! Meg tudtatok bocsájtani neki?

3 évet lehúztam UK-ben, rengeteg olyannal találkoztam aki így érez mint te. A legtöbben hazajönnének, de nem látnak más alternatívát, pedig Uk-nál (főleg Londonnál) szinte csak jobb (és közelebbi) helyek vannak ahová ki lehetne költözni.

Én a 3 év alatt úgy éreztem mint mikor az úszó fejest ugrik a rajtkőről és úszik a víz alatt...már fogy a levegője és már alig várja hogy feljöjjön, de még tempózik a cél felé. 2011-ben merültem alá a nagy "víznek" a Stansted reptérről és 2014 nyárig tartott ki a levegő. De már 1 év után tudtam hogy ez nem az én világom, ennek több oka volt, pedig jól kerestem a vége felé, csak a pénz nem minden.

Aztán végül mikor a 3ik arany áron bérelt lakásunk is olyanná kezdett válni hogy hol a szenyvíz tört fel a tusolóból, hol az egerek futkároztak a szobában, hol a fűtés nem működött akkor eldöntöttem hogy elég volt és költözök. Nem egy másik londoni lukba, hanem racionálisan végiggondolva egy jóval élhetőbb és közelebbi helyre, Bécsbe. Innen szinte heti rendszerességgel járok haza, míg UK-ből jó ha 2x/év. Csak azt sajnálom hogy nem jóval előbb hoztam meg a döntést, vegytiszta időpazarlás volt az a 3 év Londonban, max a nyelvtudás ami hozadéka volt az ott töltött időnek.

:) Százezrek vannak külföldön, és azoknak vannak rokonaik :)

Én is csatlakozni fogok.

Nem haragszik rád, és semmi rosszat nem tettél.

A hetekig nem beszélést viszont nem értem. Én Anyuval naponta beszélek, 120 km távolságból. Angliában telefon vagy internet nincs? :)

Neked simán azért van lelkiismeret furdalásod, és jogosan, mert nem tartod a kapcsolatot.

Ne hitesd el senkivel, hogy napi 5 perced nincs. Persze, az önsajnálat eccerűbb és kényelmesebb!

"Neked simán azért van lelkiismeret furdalásod, és jogosan, mert nem tartod a kapcsolatot.

Ne hitesd el senkivel, hogy napi 5 perced nincs. Persze, az önsajnálat eccerűbb és kényelmesebb!"

Hát igen. Amig ez a kérdés kiirasra került addig ehelyett haza is telefonálhatott volna. Mondjuk nem éjjel 3-kor azért persze :D

10 eve elunk kulfoldon, SOHA egy pillanatig sem merultek fel bennem ezek a gondolatok.

Buntudat, megbocsatas? WTF? Te megis mirol beszelsz?

En is a sajat eletem elem, ok is. A gyerekem is a sajat eletet fogja elni (legalabbis remelem).

Nem akarsz mar felnoni vegre?

"Buntudat, megbocsatas? WTF? Te megis mirol beszelsz?

En is a sajat eletem elem, ok is. A gyerekem is a sajat eletet fogja elni (legalabbis remelem). "

+1

Nekem 2 gyerekem is él külföldön, több, mint 10 éve. De soha nem jutott eszembe haragudni rájuk. Pedig nem beszélünk egymással mindennap.

Akkor is haragudnom kellene rájuk, ha országon belül költöztek volna több száz kilométerre? Akkor sem találkozhatnánk évi egy-két alkalomnál többször.

Örülök inkább, hogy nem nyomorognak itthon.