A lányom teljesen érzéketlen lett akár egy szikla. Mit lehetne tenni?

Nekem ez depressziónak tűnik.

Valójában megviselte a dolog, nagyon is, csak nem mutatja ki.

Magába fordult, alapvetően ahogy leírtad, nagyon extrovertált személyiség lehetett, talán naiv is volt, a srác durván kihasználta, ő pedig nem tudta ezt elviselni, és ezért befele menekült a külvilág elől. Attól, hogy valaki nem mutatja ki a lelki problémát, még fenn állhat lelki probléma. Mivel amiatt érte őt trauma (mielőtt ebbe valaki belekötne, az ilyen esetet lehet traumaként értelmezni), hogy túlságosan kimutatta az érzéseit, erre az elfojtás egy énvédelmi reakció volt.

Ez most ilyen, de javulni kell a dolognak, pár hónapig is eltarthat akár. Ha tovább húzódik, akkor már lehet aggódni, addig felesleges.

Amit viszont addig is tehetsz, hogy megpróbálod vele a traumát feldolgoztatni. Tudom, hogy nem egyszerű, de ennek egyetlen módja van: a kibeszélés. Miközben az eseményeket interpretálja, és rekonstruálja, aközben magában fel is dolgozza. Az is lehet, hogy megpróbál majd okot tulajdonítani neki (lényegében a neked adott durva válasz is egy effajta ok volt), ez teljesen normális, az értelmetlen szenvedést sokkal nehezebben tudjuk elfogadni.

Nem kizárt, hogy identitás-törés következett be nála (sőt elég valószínűnek tartom), de ezen is segíthet a kibeszélés, mert miközben meséli, aközben ő felépíti saját identitását. Ebben az esetben, ha folytonosan képes a történteket elmesélni, az a jó, ha szakaszosan, akkor ott még van valami törés.

Segítség az is, ha megosztjátok vele a saját hasonló tapasztalataitokat, ezzel létrehoztok egy kollektív elbeszélést, amibe ő sokkal könnyebben fogja tudni a saját gondolatait beemelni.

Elnézést, ha túl sok szakszót használtam fel, és emiatt picit érthetetlenre sikeredett, de remélem, tudtam segíteni.