Ma beszélgettünk a férjemmel hogy mi lenne ha velem történne valami (halál)? Azt mondta valószinű a gyerekeink nevelőotthonba kerülnének . Le voltam döbbenve hogy mondhatott ilyent .

Akkor kaptál választ a kérdésedre. Nem gondolt még soha bele és nem is akar. Neki ez hülyeség, mert el sem meri képzelni, h ilyen lehet. Vagy ha igen, akkor nevelné a gyerekeit ahogy tudja. Nem kellene ezen neked annyira rugózni, h miért mondta amit mondott. Ha ennyire zavar, h mi lenne ha, akkor normálisan kérdezz rá egyszer. Ha kitérõ választ ad, se idegesítsd fel magad, hanem nyugodtan válaszold azt: De komolyan szivem, szerinted mit tennél? Csak mert én ezt és ezt. Engem is érdekel. stb De amúgy én is butaságnak gondolom ezt a kérdést. Nyilván ismerem a férjem, pláne ha gyereket vállaltam vele, hogy elhiggyem hogy képes gyereket felnevelni nélkülem is. Pláne könnyebbség ha vannak nagyszülõk mindkét részrõl. Nem hiszem h tiltaná a gyerekeket az én szüleimtõl és kb ennyi. Lehet h egyszer lenne egy másik nō az életében és bízom benne, h akkor azért olyan nõt vâlaszt aki nem utálja zsigerbõl az enyémeket. Ennél többet vajon mit lehetne mondani?

hát nagy kár volt nekem is válaszolni