Túlsúlyos gyerek?

A válasz nem ilyen egyszerű,hogy rávágjuk,hogy a szülőé, vagy az orvosé stb.. Ez egy összetett társadalmi és egészségügyi, oktatáspolitikai probléma. Te tanárként elcsodálkozol.. de mit is teszel ezért,hogy pl felvilágosítsd a szülőidet?

Én 3 oldalról nézem a dolgok 8 szülő, pedagógus, dietetikus)

TÉNY nagy a felelőssége a szülőnek, példamutatás a szocializáció a családban kezdődik. folytatódik a közösségben. Ha a szülő nem enged mindenféle nyomásnak akkor segítheti a gyerek egsézsgées feljődését.

Ha nincs a háttérben hormonáűli probléma, vagy ms betegség a túlsúly önmagában sem a szülő felelőssgée.

Élemiszeripar pl a sok késztermék, finomított holmi, adalék, stb. A mezőgazdasági termelés, aztán a nem megfelelő eü felvilágosítás és oktatás nem csak a gyerkekt kell megtanítani isnpirálin a hyles étkezésre, sportolásra a szüleiket is el kellene érni.. ehát ez nem cak a szülő problémaja.

Csakis a szülőké! 4. osztályos gyerekek 84 és 90 kiló. Tesóm kisfia 2. osztályos 60 kiló. Hogy nézheti ezt egy anyuka???? Tesómnak milliószor elmondtam, hogy ő veri minden nap a koporsószeget a fia testére, ha így folytatja, kínkeserves és rövid élete lesz. Megy a meki, meg a habossütemény, hát borzasztó. Cukorbetegség, magas vérnyomás, ezek nem csak magasabb rizikófaktorok, hanem 100% hogy be fognak következni. Aztán mi lesz? Sajnáltatja magát egy életen keresztül, hogy az ő fiacskája gyógyszereken él? Nem kell dietetikushoz járni, csak kitartás kérdése, hogy a gyerekét valaki le tudja fogyasztani. Következetesen nemet kell mondani a chipsre, cukorkákra, mekire, csokira, stb... Sosem értettem ezt, hogy egyes emberek nem látnak az orruknál tovább. Nem számít mi lesz holnap, hisz olyan cuki, ahogy a gyerek tömi a sajtburgert, nem???

A minap is a buszon ültem, óvodáskorú kislány és az anyja. A beszélgetésükből kiderült, hogy a mekibe mennek reggelizni! A szomszédom valamelyik nap megkérdezte a kislányát, hogy éhes-e? A kislány válaszol, hogy nem. Erre az anyja, hogy arra gondolt, elmehetnének a mekibe enni. Hozzáteszem falun lakunk, a meki tőlünk 20km. 10 perc múlva boldogan ültek be a kocsiba, irány a város...

A szülőké. Saját tapasztalat, engem "tömtek" otthon, éa nagyon nehéz volt kiszakadni ebből még középiskolásként sem sikerült, mert ha "nem ettem rendesen", ami persze zsíros, hízlaló kajákat jelentett, akkor bszogatás volt, meg ment az allandó tukmálás, hogy egyek még. Egyébként a sportot is erőltették (sajnos anyám kedvenc sportágát, amit aztán abbahagytam), de sokat az nem segített ekkora zabálás mellett.

Én nagyjából 4 és 18 éves korom között voltam kövér. 4-ig azért nem, mert nagy volt a mandulám, de kiszedették, majd amikor egyetemre mentem, akkor 1 év alatt lefogytam a normális tartományba, és azóta is ott vagyok (11 éve). Máig én vagyok az " etióp" otthon, mert amúgy testvéreim és szüleim ma is elhízottak, és persze megy a tukmálás, de havonta 1 hétvége nem oszt-szoroz.

24:

160/50-el ha még rendszeresen sportol is, öcséd nem kövér, hanem izmos. Még ha nem is látszik, mert azért nem szálkás.

Ja, még egy dolog. Mindenki a mekit, chipset szidja.

Nos, nekem gyerekkoromban tiltva volt a chips, a kóla, mekiben jó ha 5 évente egyszer jártunk. De sok zsíros, magyaros kaja, mert hogy az a "rendes kaja", viszont ment ezerrel, és nem igazán lehetett azt mondani, hogy nem akarok enni vagy nem annyit. Így aztán kövérek voltunk, a junk foodon élő osztálytársak közül pedig a többség sovány.

Ma gyakran eszek pizzát, nem vetem meg a mekit és társait sem, de mindent csak mértékkel, és érdekes módon nem hízok el. Ha úgy zabálnám, mint az átlag amerikai, nyilván híznék.

Ezt azért mondom, mert sokan kizárólag a junk foodnak tulajdonítják a problémát, de szerintem a magyar helyzet nem azonos az amerikaival, itt súlyosabb probléma a hagyományos kaja, mint a gyorséttermek. Utóbbira amúgy sincs pénze a többségnek.