Szülők, ti mit tennétek ha a gyereketek bűnöző vagy háborús bűnös lenne?

El nem tudom képzelni, hogy ez megtörténne.

Elásnám magam!

A gyerek egy ponton túl már nem csak a mi nevelésünk eredménye, hanem egy önálló ember, aki millió más hatás is ér. Szerintem a sok bűnöző családban felnőtt gyerek mellett van számtalan olyan is, akiért mindent megtettek a szülők, mégis elzüllött. Egy ponton túl nem lehet mindent a szülőkre eredeztetni, a gyereknek is van szabad akarata, dönthet rosszul is.

Én biztos vagyok benne, hogy ugyanúgy szeretném, de értetlenül állnék az egész előtt. Nem tudom, hogyan tudnám feldolgozni.

Az előzővel nem teljesen értek egyet.

RÉszben nyilván a gyereknek önálló személyisége van, ami független a mienktől, de egy olyan családban, ahol nem csal látszólag adnak meg mindent a gyereknek, hanem van egy stabil háttér, szülői példamutatással, ott nem fordulhat elő ilyen, ha a gyereknek semmi defektje nincs (pszichiátriai kórképre gondolok).

A fentieket a bűnözésre értem.

A háborús bűnös dolog kicsit más dolog, mert az változhat az adott kor megítélése szerint, mint ahogy erre rengeteg példa is van. És ott már tömeg manipulálás is folyik.

Erre egy kísérlet: [link]

EZ egy összetettebb dolog, mint elsőre látszik.

Ettől függetlenül nagyon bízom benne, hogy az én gyerekem, ha lesz, a fenti teszten is jól teljesítene, és ezért mindent meg is fogok tenni.

Fogalmam sincs mit tennék. Bűnöző alatt nem mindegy mit értünk. Mást éreznék, ha adót csalna és mást, ha embert ölne (előre megfontoltan, nem önvédelemből). Utóbbival nem tudom tudnék-e mit kezdeni. Akarnám tudni a miérteket ez biztos és nagyon nagyon sokáig keresném a neveltetésében a hibát, hogy mi hol rontottuk el, lehetünk-e ezért részben mi is felelősek!?

Egyetértek azzal, hogy egy idő után a gyereket ezer meg ezer más inger is éri, hiába a szerető család, még is rossz útra térhet. Éppen ez okozna bennem hatalmas feszültséget. Addig nem nyugodnék, amíg nem találnám meg azt a pontot, ahol félresiklott minden, márpedig nem hiszem hogy lehet EGY ilyen pontot találni.

Valószínűleg becsavarodnék, pszichológushoz fordulnék.

Azt megtippelni sem tudom milyen lenne a gyerekemmel a kapcsolatom egy ilyen eset után. Ha egy pillanatig sem látnék megbánást az arcán, akkor lehet olyan mérhetetlen lenne a csalódásom, hogy levenném róla a kezem. Talán örökre. :(

Akkor félreértettük egymást. Nekem a bűnőzés szó hallatán az erőszakos bűncselekmény jutott eszembe.

Fehérgalléros bűnözők? Tele velük a hatalmi pozíciók minden szeglete. Politikusoktól kezdve.... mindenhol....