Miért nem értik meg a szüleim, hogy 18 éves vagyok, és vannak saját céljaim, saját érdekeim, vágyaim?
A szüleimmel egész jónak mondható a kapcsolatom. egyke vagyok. De valahogy egész életemben irányítani akartak, mindenben.
Most fogok érettségizni, jelentkeztem egyetemre is. Még oda ráadásul,ahová ők akarták (jó, ebben benne van, hogy ne tudtam dönteni).
Mivel párom közel lakik az egyetemhez (én távol, mert vidéki vagyok) úgy döntöttünk, hogy majd hozzáköltözöm szeptembertől. természetesen anyáéknak ez az ötlet nem tetszett, menjek csak szépen kollégiumba! de ebből tutit nem fogok engedni, megy is a vita miatta itthon.
Nyárra is el tudtam volna menni diákmunkára, de nem egednek, mondván hogy sok munka lesz itthon a földekkel. (most fejlesztik a gazdaságot).
Ma is volt egy vitánk, hogy szerettem volna pénteken felmenni a barátomhoz és ott aludni nála, de mondták hogy nem mehetek, mert tanulni kell érettségire. erre kérdeztem, hogy akkor barátom jöhet-e ide? erre meg azt válaszolták, hogy igen. Kérdeztem, hogy ebben mi a logika? Akkor sem tanulnék, ha párom itt lenne.
Aztán közölték, hogy azt csinálok, amit akarok. (de tudjátok, ezt azzal a terrorizálós hangsúllyal).
s mondta anya, hogy de ha nem fognak felvenni egyetemre, akkor járok majd velük minden egyes reggel a földekre kapálni stb... erre mondta, hogy és ha én nem ezt szeretném? Nem költözhetek fel a barátomhoz és nem járhatok ott okj-ra és nem dolgozhatok mellette? Erre nagyon megdöbbentek, mert még sosem "feleseltem" így nekik vissza. és közölték, hogy azt csinálok, amit akarok, akkor költözzek el.
Aztán végül közölték, hogy "mi azért dolgozunk a gazdasággal, hogy neked jó legyen majd". De ha én nem ezt akarom???
Meg mikor a barátomra került a szó (heti egyszer tudunk sajna talizni, akkor is két három órára, kivéve ha egymásnál alszunk (kb három hetente)), arra is közölte, hogy tudja hogy nekem a szex a legfontosabb (nem igaz)de az ő idejükben nem volt ilyen, hogy egy hónap járás után lefeküdtek egymással, hanem vártak fél-egy évet, és akkor is voltak már olyanok, akik egy hónap alatt lefeküdtek egymással, meg csomó mással, és mennyire sajnálja hogy én nem az ő erkölcsi normáikat követem. Magyarul lek*rvázott. (megjegyzem, a barátomon kívül mással nem feküdtem le). De egyébként is, nem tehetek róla, hogy szeretem őt, és ha lehetséges, akkor a heti 1x3 óra helyett a nála való ottalvást választom.
Mit tegyek szerintetek? Nem nagyon akarom őket megbántani, de ne kezeljenek gyerekként, elég volt az irányításukból ez a 18 év.
18/L
mondani lehet bármit
aztán majd ha nem teszel a kedvére mehetsz
együtt se éltél vele fél percet se.
mit vár el? meleg vacsi mindennap? minden házimunka tied? meg van beszélve?
Azzal egyetértek, hogy az összeköltözéssel érdemes lehet várni. És az se szerencsés, ha eltart.
Én ugyanebben a helyzetben azt mondtam a szüleimnek, hogy akkor főjenek csak a saját levükben, én majd odaköltözöm a barátomhoz és majd ő eltart és csodás életünk lesz.
Lett is.
Három évig.
Utána meg ott álltam, ahol a part szakad. Egy évig húztam a szakítást, mert nem volt hova mennem (az, hogy szégyenszemre hazakullogok a szüleimhez, fel sem merült, azért némi büszkeség van bennem). Utána meg kezdhettem mindent a nulláról.
Nincs abban semmi rossz, ha alapvetően kollégista vagy, az egyetemi tanulmányoknak és a szociális életednek is jót tesz. És egyébként is, onnantól akkor vagytok együtt a barátoddal, amikor csak akartok. Meg amikor épp nem zh-ra készülsz..
nem vettek fel egyetemre, ellenben van sok okj-m és mit érek el vele? nem tudok sehova elhelyezkedni, mindenhol az a kifogás"nem járt egyetemre?" és emiatt kevesebb a fizum is,mint egy egyetem végzettnek(mindegy mit végzett) szóval az okj-val kitörölheted a....
A lényeg a barátoddal még bármikor sokáig együtt lehetsz és ki tudja, lehet n ő lesz a nagy ő, de felnőttként piszkosul fogod bánni, hogy a tanulást hátradobtad egy kapcsolat kedvéért, mert épp eljutottál a hülye kamasz lázadó korszakodba(én is voltam kamasz, ma már csak röhögök azon miken voltam kiakadva)
Szerintem 18 évesen nagyon ráérsz még összeköltözni a pároddal- hogy miért?
Egyetemre mész.
Oké, kollégium hátránya, hogy sokan vagytok így egy szempontból nehezebb a tanulás- viszont csoporttársak, felsőbb év esek, haverok stb. sokat tudnak segíteni a tanulásban, beilleszkedésben.
Az egyetemi közösségbe sem tudsz majd beilleszkedni, ha felnőtt, "háziasszony" leszel közben. Sietsz haza sütni-főzni-takarítani.
Ha barátod eltart, akkor gondolom, lesznek elvárásai is.
Szóval, te meg vezeted a háztartást az albérletben?
Akkor mikor tanulsz, mikor jársz el csoporttársakkal ? ( nem feltétlenül bulizni, inni stb. vannak jó közösségi programok is)
Én a helyedben az első évet/félévet mindenképp koliban kezdeném.
Értem, hogy eleged van a szüleid 18 évig tartó irányításából ( majd egy 6-7 év múlva olvasd vissza a kérdésed, akkor megérted, miért :) ) - épp ezért nem értem, miért ugranál fejest abba, hogy most más irányítson.
Az egyetem az az időszak az ember életében, amikor megtanulja, hogyan is zajlik a felnőtt élet.
( akik szakmát tanulnak, majd munkába állnak, ők nyilván ezt korábban megtapasztalják, aki továbbtanul, annak ez a kamasz-gyerekkor kitolódik)
Annak idején én sem csíptem a dolgot és alig vártam, hogy albiba mehessek stb, de tudom, hogy kellett a személyiségem fejlődéséhez az egyetemi/kollégiumi "egyedül" töltött idő. - pedig nem vagyok olyan rettentő öreg, 25 múltam pár napja és csak másfél éve dolgozom :)
"a célom az, hogy végre önálló legyek, legyen saját háztartásom, hogy a magam ura legyek. és hogy a párommal együtt lehessek.
"
Ha a pasidhoz költözöl, aki eltart, akkor ezek közül egyik sem lesz meg.
Nem leszel önálló, nem lesz saját háztartásod és a magad ura sem leszel.
Heti 1x3 óra találkozás pedig nagyon kevés ahhoz, hogy a "párodnak" nevezz valakit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!