Miért nem értik meg a szüleim, hogy 18 éves vagyok, és vannak saját céljaim, saját érdekeim, vágyaim?
A szüleimmel egész jónak mondható a kapcsolatom. egyke vagyok. De valahogy egész életemben irányítani akartak, mindenben.
Most fogok érettségizni, jelentkeztem egyetemre is. Még oda ráadásul,ahová ők akarták (jó, ebben benne van, hogy ne tudtam dönteni).
Mivel párom közel lakik az egyetemhez (én távol, mert vidéki vagyok) úgy döntöttünk, hogy majd hozzáköltözöm szeptembertől. természetesen anyáéknak ez az ötlet nem tetszett, menjek csak szépen kollégiumba! de ebből tutit nem fogok engedni, megy is a vita miatta itthon.
Nyárra is el tudtam volna menni diákmunkára, de nem egednek, mondván hogy sok munka lesz itthon a földekkel. (most fejlesztik a gazdaságot).
Ma is volt egy vitánk, hogy szerettem volna pénteken felmenni a barátomhoz és ott aludni nála, de mondták hogy nem mehetek, mert tanulni kell érettségire. erre kérdeztem, hogy akkor barátom jöhet-e ide? erre meg azt válaszolták, hogy igen. Kérdeztem, hogy ebben mi a logika? Akkor sem tanulnék, ha párom itt lenne.
Aztán közölték, hogy azt csinálok, amit akarok. (de tudjátok, ezt azzal a terrorizálós hangsúllyal).
s mondta anya, hogy de ha nem fognak felvenni egyetemre, akkor járok majd velük minden egyes reggel a földekre kapálni stb... erre mondta, hogy és ha én nem ezt szeretném? Nem költözhetek fel a barátomhoz és nem járhatok ott okj-ra és nem dolgozhatok mellette? Erre nagyon megdöbbentek, mert még sosem "feleseltem" így nekik vissza. és közölték, hogy azt csinálok, amit akarok, akkor költözzek el.
Aztán végül közölték, hogy "mi azért dolgozunk a gazdasággal, hogy neked jó legyen majd". De ha én nem ezt akarom???
Meg mikor a barátomra került a szó (heti egyszer tudunk sajna talizni, akkor is két három órára, kivéve ha egymásnál alszunk (kb három hetente)), arra is közölte, hogy tudja hogy nekem a szex a legfontosabb (nem igaz)de az ő idejükben nem volt ilyen, hogy egy hónap járás után lefeküdtek egymással, hanem vártak fél-egy évet, és akkor is voltak már olyanok, akik egy hónap alatt lefeküdtek egymással, meg csomó mással, és mennyire sajnálja hogy én nem az ő erkölcsi normáikat követem. Magyarul lek*rvázott. (megjegyzem, a barátomon kívül mással nem feküdtem le). De egyébként is, nem tehetek róla, hogy szeretem őt, és ha lehetséges, akkor a heti 1x3 óra helyett a nála való ottalvást választom.
Mit tegyek szerintetek? Nem nagyon akarom őket megbántani, de ne kezeljenek gyerekként, elég volt az irányításukból ez a 18 év.
18/L
válasza:Gyerekként kezelnek, mert hiába lettél 18, gyerek vagy.
Igazuk van a szüleidnek.
válasza:Anyukádék azt szeretnék, hogy az egyetemre koncentrálj! Hogy ne kelljen okj-s tanfolyamra járnod és utána valami olyan munkát csinálnod amivel se keresni nem fogsz se boldog nem leszel.
Ha a srác közel lakik az egyetemhez úgyis többet fogtok találkozni.Ha úgy költözöl oda hozzá hogy te nem keresel akkor abból csak a probléma lesz mert te nem fogsz a költségvetésbe beleadni. A diákmunkával meg nem lehet sokat keresni az bőven el fog menni a személyes igényeidre, vagy ha a sulis társaiddal el akarnál menni valahova.
Ha komolyan gondoljátok akkor később is összeköltözhettek és a szüleid sem veszik majd rossz néven.
Ne haragudj rájuk mert féltik az egyetlen kicsi lányukat!
válasza: válasza:Törj ki ebből, mert ez nem normális. Keress nyárra munkát, amiből tapasztalatod lesz. Ha Neked úgy kényelmesebb, és a barátodnak sem baj, költözz hozzá az egyetemi évek alatt (szerintem a kolesz szörnyű). Ne hagyd, hogy irányítsanak, és megmondják, mikor hova mehetsz, mit csinálj. Állj a sarkadra!
18L
válasza: válasza:Itt gyűlik össze a népesség anyuci szoknyáján ragadt többsége....
Oké, hogy azt akarják, hogy felvegyenek stb. de az már abszurd, hogy egy 18 éves fél felnőttnek jövőképet írjanak le, hogy mi lesz ha majd nem veszik fel, meg hogy mit fog csinálni később ... minden szülő ezt mondja, "csak a te érdekedet nézzük", persze meg a sajátjukét, hogy az legyen amit ők mondanak.
Tipikus olyan szülők akik elfelejtik, hogy a gyerek egyszer öntudattal is rendelkezni fog és az életét maga alakítja. Hasonló cipőben jártam, csak én nem engedtem ennek a bizonyos terrorizáló hangsúlynak, kitanultam a nekem tetsző szakmát ( amivel szerintük nem lehet megélni).
Ma én saját magam főnöke vagyok, akkor vagyok szabad amikor akarok, hitelmentes a házunk, vígan megélnénk csak a saját fizetésemből....ők meg ugyanúgy nyomják a 10 órákat éjjel nappal törvényekkel nem törődve a raktárukban ,ahova majd engem is vittek volna...
Szóval tedd ahogy jónak látod, mi a legrosszabb? Koppansz majd tanulsz belőle és mész tovább?
Hisz ez az élet, csak ne szard el.
válasza:Anyukád egyszerűen nem szeretné, hogy az uccsó pillanatban szúrd el az érettségit.
Heti 2-3 óra nem sok találkozás, és valóban nagyon kevés az összeköltözéshez 18 évesen. Miből akarsz megélni? Anyukád helyett a barátod tartson el? Nappalin, főleg nehezebb szakon nem tudsz annyit dolgozni, hogy teljesen önálló légy.
Most akkor egyetemre mész vagy OKJ-ra?
Szerintem az elején fél évre, 1 évre menj koleszba. Annak is meg van a maga varázsa, és ha már több időt tudtok a barátoddal együtt tölteni, akkor utána költözhetsz hozzá.
AMúgy halkan megsúgom, ha koliba mész, akkor is alhatsz a barátodnál alkalmasint.
válasza:Nézz már körül itt a GYK-n, hány 18 éves van, akinek az a problémája, hogy a szülei nem támogatják a továbbtanulásban. Adj hálát a jóistennek, hogy neked ilyen szüleid vannak! Teljesen igazuk van abban, hogy koncentrálj a tanulásra, hogy ne mondj le a kollégiumról és ne költözz össze egy sráccal, akit gyakorlatilag alig ismersz! Annyira döntésképtelen vagy, hogy szakot sem tudtál választani magadnak, mégis hogy a túróba' akarsz a saját lábadra állni és önálló életet élni?!
Egyébként lehet, hogy neked tényleg az kéne, hogy kivágnak otthonról, tanuld meg a saját bőrödön, hol lakik az úristen. A szüleid egyetlen dologban valóban hibáztak: üvegbura alatt neveltek fel, megóvtak minden bajtól, mindent elintéztek helyetted, így aztán sose kellett az agyadat önálló gondolkodásra használni. Reméljük, az egyetemen ez javulni fog, ott nem lesznek mindig melletted, hogy fogják a kezedet, talán néhány év múlva már joggal utasíthatod vissza, hogy gyerekként kezeljenek.
nyilván nem túl okos úgy odaköltözni a barátomhoz, hogy nincs keresetem, de igen is, vállalom, hogy ő fog eltartani. ő is teljes mértékben ezen a véleményen van.
nem tudom, már ki írta, de az honnan gondolja azt, hogy alig ismerem a páromat? nem írtam, hogy mióta vagyunk együtt...
szintén válaszolva, egyetemre szeretnék menni, de ha nem vesznek fel, akkor megyek okj-ra.
kollégiumba egyáltalán nem akarok menni, mert szocfóbiás vagyok. félek az emberektől, barátom is alig van, szinte csak osztálytársak, akikkel jóban vagyok, de semmi több. meghalnék, ha idegen emberekkel kéne együtt laknom.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!