Miért nem értik meg a szüleim, hogy 18 éves vagyok, és vannak saját céljaim, saját érdekeim, vágyaim?

A szüleimmel egész jónak mondható a kapcsolatom. egyke vagyok. De valahogy egész életemben irányítani akartak, mindenben.

Most fogok érettségizni, jelentkeztem egyetemre is. Még oda ráadásul,ahová ők akarták (jó, ebben benne van, hogy ne tudtam dönteni).

Mivel párom közel lakik az egyetemhez (én távol, mert vidéki vagyok) úgy döntöttünk, hogy majd hozzáköltözöm szeptembertől. természetesen anyáéknak ez az ötlet nem tetszett, menjek csak szépen kollégiumba! de ebből tutit nem fogok engedni, megy is a vita miatta itthon.

Nyárra is el tudtam volna menni diákmunkára, de nem egednek, mondván hogy sok munka lesz itthon a földekkel. (most fejlesztik a gazdaságot).

Ma is volt egy vitánk, hogy szerettem volna pénteken felmenni a barátomhoz és ott aludni nála, de mondták hogy nem mehetek, mert tanulni kell érettségire. erre kérdeztem, hogy akkor barátom jöhet-e ide? erre meg azt válaszolták, hogy igen. Kérdeztem, hogy ebben mi a logika? Akkor sem tanulnék, ha párom itt lenne.

Aztán közölték, hogy azt csinálok, amit akarok. (de tudjátok, ezt azzal a terrorizálós hangsúllyal).

s mondta anya, hogy de ha nem fognak felvenni egyetemre, akkor járok majd velük minden egyes reggel a földekre kapálni stb... erre mondta, hogy és ha én nem ezt szeretném? Nem költözhetek fel a barátomhoz és nem járhatok ott okj-ra és nem dolgozhatok mellette? Erre nagyon megdöbbentek, mert még sosem "feleseltem" így nekik vissza. és közölték, hogy azt csinálok, amit akarok, akkor költözzek el.

Aztán végül közölték, hogy "mi azért dolgozunk a gazdasággal, hogy neked jó legyen majd". De ha én nem ezt akarom???

Meg mikor a barátomra került a szó (heti egyszer tudunk sajna talizni, akkor is két három órára, kivéve ha egymásnál alszunk (kb három hetente)), arra is közölte, hogy tudja hogy nekem a szex a legfontosabb (nem igaz)de az ő idejükben nem volt ilyen, hogy egy hónap járás után lefeküdtek egymással, hanem vártak fél-egy évet, és akkor is voltak már olyanok, akik egy hónap alatt lefeküdtek egymással, meg csomó mással, és mennyire sajnálja hogy én nem az ő erkölcsi normáikat követem. Magyarul lek*rvázott. (megjegyzem, a barátomon kívül mással nem feküdtem le). De egyébként is, nem tehetek róla, hogy szeretem őt, és ha lehetséges, akkor a heti 1x3 óra helyett a nála való ottalvást választom.

Mit tegyek szerintetek? Nem nagyon akarom őket megbántani, de ne kezeljenek gyerekként, elég volt az irányításukból ez a 18 év.

18/L