Mit csináljak ha a szüleim az okai rengeteg problémámnak, de nem tudják?
Már egy jó ideje elismertem hogy a szüleim borzalmasak,és nem tudom mihez kezdjek ezzel a ténnyel...akkora düh van bennem,el akarom mondani nekik hogy elrontottak, hogy pocsék munkát végeztek mint család,hogy mindkettőt ki kellett volna kasztrálni, hogy keményen adózniuk kellett volna hogy szaporodhassanak,annyira borzalmas, szar szülők.
A másik oldalon viszont megvannak a saját fájdalmaik, és tudom hogy összetörné őket ha elmondanám nekik hogy érzek. Lehet hogy hibát hibára halmoznak, de attól még szeretnek, és én is őket...de valahol gyűlölöm is őket.
Azzal nyugtatom magam hogy tulajdonképpen sík hülyék, persze hogy nem tudnak felnevelni egy normális embert, de aztán eszembe jut hogy van egy bátyám, aki 12 évvel idősebb, és pontról pontra ugyan azokat a hibákat követték el nála mint nálam, és a hülyeségnek ezt a szintjét én már nem bírom felfogni,hogy lehet ilyen tökéletesen hazavágni két ember életét ugyan azokkal a lépésekkel.
Szóval most ez a háború dúl bennem,meg akarom bosszulni az elrontott életünket,de nem akarom tönkretenni az övéiket.
20/L
válasza: válasza: válasza:A szulok meggyulolese a levallas resze. Koltozz el otthonrol, azt javaslom;)
Az elcseszett dolgokon mar nem tudsz valtoztatni, hozd inkabb ki a legjobbat a jelenlegi helyzetbol, es tartsd is a szintet. Igy tudsz rajuk cafolni:)
válasza:"nem a vilag szar, te vagy csicska."
Ezt ugye nem gondoltad komolyan?:)
Sok helyzetben bizony fordítva van:
Nem én vagyok a szar, hanem a világ csicska.
És, ha tetszik az állítás, ha nem, sajnos ez már így akad, ismétlem: néha, de viszont a tiédben is akad némi igazság, be kell valljam..
Ne aggódj kérdező, nem egyedi eset ez nálad..
Hurrogjon le mindenki, de szerencsésen nekem is sikerült egy olyan családba beleszületnem, ahol a szülők nem voltak képesek életre nevelni egy kis szerencsétlen élet vidám gyereket, és most ahogyan a világ szemlélet önti el a fejét, úgy lesz egyre szomorúbb, hogy milyen felkészületlenül nőtt fel és nem álltak úgy mellé, mint ahogyan kellett volna, és nem is támogatták megfelelően megfelelő téren az életének.
Párom is ugyan ebben szenved, a család nyomorában.
Sajnos ez sok felnövő fiatalnak gondot jelent.
Mondhatjátok rám, hogy éppenséggel velem lenne gond, és jogos is lenne, addig, amíg fel nem hoznám az ellen érveket, nem önfényezésként, de nem lennék évfolyam első a magam szintjén, amennyiben velem lenne baj és én lennék az agyilag szerencsétlen...
És talán nem véletlenül akarok tovább tanulást, mikor a szüleim középiskola után megálltak, és még mindig én lennék a más? A különc?
Mert boldog életet akarok, stabil és biztos jövővel, illetve múlttal? Nem hinném..:)
A helyzeted megértem, visszatérve a témára és bocsánatot kérvén tőled.
Csak egyre vigyázz!
Olyat tegyél, mit később sem bánsz meg!
Próbálj rálátni mindenre reálisan és nehogy tévútra tévedj!!
Egy 17 éves fiú szavait hallhattátok, köszönöm nektek!
Jöhetnek a lepontozások, hogy belém némi igazság is szorult!:)
(Megszoktam, hogy én vagyok más, és a világ a helyes,
de mikor felmutatni kell valamit, mindig csak én tudok és a többiek nem..)
[Nem anyagi dolgokra kell gondolni, eszményiekre, észre, elmére..:)]
válasza: válasza: válasza: válasza:# 1,# 2
Ez sajnos nem mindig a tini lázadókor hanem tényleg vannak szülők aki nem értenek a gyerekneveléshez és sorra követik el a hibákat.
Sajnos ez bevett szokás a gyerekre fogni a hibáinkat meg a tini lázadókorra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!