Most kinek van igaza a házimunkával kapcsolatban, nekem vagy édesapámnak?

Hosszú lesz, szóval aki nem szeret nagy mélységekbe belemenni, az ne olvassa tovább.Apum megsértődött, mert azt mondtam neki, hogy kivehetné részét a házimunkából, mert kb. semmit nem segít be. A férfiasabb munkákban meg pláne. Most nem szól hozzám, duzzog mint egy óvodás.

Tudni kell, hogy a szüleim rengeteget dolgoznak, hogy nekem jobb legyen. Én ezért őket nagyon tisztelem. Édesanyám a Samsungban dolgozik szalag mellett, 12 órában. (3 nap délelőtt 1 nap itthon 3 nap éjszaka, hétvége szabad, kivéve amikor plusz megrendelés van, akkor szombaton is be kell menni) Aztán van egy közös vállalkozásuk apummal mellette. Ez annyiból áll, hogy apum Pestről lehoz zöldséget-gyümölcsöket, és vidéken a kis piacon eladja drágábban. A héten 5 napot szoktak piacolni. Ez annyiból áll, hogy kb. reggel 5-kor elindulnak és délután 1-re vagy 2-re vannak itthon. Keddtől szombatig ez működik. Ez 2 emberes munka. Egy a pult mögött, másik rendezi az árut. Utóbbi apum szokott lenni, előbbi vagy az egyik ismerősöm, aki besegít, mert jól jön neki egy kis plusz pénz, vagy anyum. Amikor nem dolgozik. De sokszor akkor is jön anyum a piacra, amikor 12 órát dolgozott éjszaka, utolsó napja volt, szóval másnap pihenős. És anyum még sokszor ez után csinálja meg a házimunkát. Mos, kitereget, főz, takarít stb.

Apum is rengeteget van távol, neki ugye az a fő feladata, hogy elrendezze az árukat otthon, bepakoljon, szépen ládába rakja pl. az almákat ilyesmi. Ezeket gyakran hajnalok hajnalán kell megcsinálni. Meg az árubeszerzés. Hetente 3-4x jön fel Pestre kb. délután 5-től indul el, és éjfélre, egy órára ér haza. Én voltam vele többször is, 1 óra az út meg 1 óra vissza. Meg kb. 1,5-2 óra mire beszerzi az árukat, addig a többi holtidő, semmit nem csinál, kajál stb. Abba ne menjünk bele, hogy miért indul ennyire korán, muszáj neki ekkor elindulnia. Én tudom, hogy mennyire leterhelő neki is, főleg éjszakákat fennmaradni.

Mint már említettem vidéken élünk egy kertes házban egészen pontosan mamámékkal. Övék az egész ház. Mindent közösen fizetünk. Mamámék 75 év felett vannak. Mamám főz az egész családra, de anyum be szokott segíteni, amikor van ideje. Ezen kívül az ilyen dolgok mint pl. bevásárlás ők szokták csinálni.

De ott van még a mosás, takarítás, kerti munkák, mosogatás stb. Mindenki tudja, hogy mi minden van.

Na most papám abszolút nem tud semmi olyat csinálni, többször is műtötték. Édesanyámnak is vannak egészségügyi problémái, elég komoly gerincferdülése van.

Én ezt eddig is tudtam, hogy apum lusta, de azért most szakadt el a cérna. A hétvégén látom, hogy mamám az egész kertet egyedül ássa fel. 2 nap alatt szegény nagyon keveset haladt, mert alig bírja.

Anyum meg a füvet akarta levágni a ház előtt. Tudni kell, hogy az árokpart nagyon mély, és elég komplikált ott a füvet levágni hagyományos fűnyíróval. Én meg hozzávágtam ezután apumhoz, hogy miután kipihente magát, hogy azért ő is segíthetne, mennyiségileg el lehet osztani a munkát. Fogta magát és kiviharzott, és azóta duzzog.

Én egyetemista vagyok, egy albérletben lakom egyedül, amit a szüleim fizetnek, ráadásul a tandíjamat is fizetik. Én erre őket sosem kértem, mondtam, hogy diákhitelből is ki lehet fizetni, de ők hallani sem akartak erről. Tudom, hogy fáradtak mind a ketten, meg sokat dolgoznak, de azért nem bánnám, ha apum is besegítene anyumnak, mert eddig még bírta úgy ahogy, de már látom rajta egyre jobban, hogy kezdi elhagyni magát, meg magába zuhanni. Meg apumat ez a fáradtság nem jogosítja fel, hogy anyummal is duzzogjon állandóan. Én itt Pesten az albérletben MINDENT megcsinálok, pénteken délután szoktam hazamenni, és vasárnap délután visszamenni. Ezalatt is próbálok minél több dolgot megcsinálni. Pl. kimosom az összes ruhát, kiteregetem őket, összeszedem, akkor most anyum helyett átvállaltam a fűnyírást, összetakarítom legalább az én szobámat, és összeporszívózok mindenhol a lakásban. Úgy nagyjából ennyit szoktam rendszerességgel otthon megcsinálni. De mindent én sem tudok átvállalni, nekem a tanulmányaimmal is haladnom kell. Elég nyomás nehezedik rám, hogy az albérletemet is fizetik ugye, meg a tandíjamat is, és akkor teljesítenem kell. Meg nagyrészt feltöltődni jönnék haza, otthon sokkal nyugodtabb körülmények vannak, mint Pesten. Egyébként nem élünk rosszul, nem kell nélkülöznünk semmit, drágább cuccokat is megengedhetnénk magunknak, de anyumék sem költenek magukra, és én sem. Konkrétan Pesten 0 Ft-ot költök szórakozásra. 8-14-ig suliban vagyok, utána muszáj tanulnom, mert elég nehéz szakra járok. Szóval egész nap leterhelt vagyok szellemileg, és én is csinálom mellette a napi teendőimet, amiket muszáj.

Egyébként én látom, hogy apum is nehezen bírja már, mivel 50 éves, és ez a piacolás elég komoly fizikai megterhelést igényel, cipelgetni a 20 kilós ládákat meg ilyenek, a válla is fáj (de nem menne orvoshoz). Lenne olyan opció is, hogy elmegy a gyárba ő is, az kevésbé megterhelőbb, dolgozott is ott, de nem bírja a kötöttségeket.

Ő nagyon konzervatív, tipikus férfi-női szerep híve, de hogy is mondjam, eléggé rosszindulatú a nőkkel szemben. Már ahogy beszél róluk. Ilyen elszólásai vannak mint pl. "Bezzeg egyenjogúság van, de azért elvárják, hogy a nagyobb kiszerelésű ásványvizet én cipeljem."

Néha azért ő is csinál dolgokat pl. felsöpri az udvart, vagy rendbe teszi a díszkertet nagyjából, meg kimos saját magára (még ritkább, hogy az én ruhámat vagy anyum ruháját is). De ezek nagyon ritkák. Meg apróbb dolgokkal próbál kedveskedni pl. tudja, hogy szeretem a csokit, és akkor hoz. Vagy mivel tudja, hogy milyen ízlésem van, vett nekem 4 pólót, mert hát itt a nyár. Vagy mivel jön fel Pestre vasárnap, engem kerülőúton felhoz az albérlethez, és ha pénteken jövök haza, akkor kijön elém a buszmegállóba kocsival (ha anyum nincs otthon). Meg szerdánként szokott felhozni kaját, mivel akkor is jön fel Pestre. Ezeket nagyon értékelem, de egyáltalán nem kötelező egyik sem, és nem is várom el. Vannak sokkal de sokkal fontosabb dolgok is a mindennapokban, amikben alig vagy egyáltalán nem segít be. Pl. ma egész nap tv-zett, holott éjszaka is tudott pihenni. Akkor sem segít sokkal többet, ha nincs semmi dolga. Szerinte nem lehet senkire sem rákényszeríteni, hogy csináljon meg bármit is. Ebben egyetértek, és mégis ki a franc csinálja meg a házimunkát, ha ő nem hajlandó? Én is lusta vagyok (volt kitől látni), de én mindig látom, hogy miben kell segíteni, meg hogy hol tudok, és erőt veszek magamon, pedig soha nem nyaggattak ezzel.

Szóval most hozzám sem szól, ahogy máskor is ezt csinálja, ha bárki mond neki valamit. Nem lehet semmit vele megbeszélni, mert támadásnak veszi, és foggal körömmel ragaszkodik az elveihez.

19\F