Most akkor tipikus anya-lánya kapcsolatban kellene vele lennem?

21 éves vagyok, félig otthon lakom, Pestről járok haza, elég ritkán. Röviden összefoglalva: mióta a szüleim elváltak, azóta anyám "azt képzeli", anya-lánya kapcsolatunk van. Én viszont nem szeretném ezt. Bírnom kellene őt, csak azért mert az anyukám? Úgy érzem, ha otthon vagyok, körül vagyok véve negatív energiával, egyébként máshol nem... Sokat panaszkodik, lehúzza a többi családtagot (pl. nagyszüleimet, hogy sosem akarnak támogatni (suli, diákmunkázok, de nem keresek annyit, hogy kijöjjek belőle egy hónapban, de most nem ez a lényeg, csak azért írtam le, mert nem vagyok kíváncsi a "menj el dolgozni" kommentekre; egyébként tényleg kevéssel segítenek ki, de az is valami, anyum meg nem...) még a saját szarukat is megennék, ha nem lenne büdös stb.) Na és ez rosszul esik. Nem mondom neki, de unom már ezeket. Ha itthon vagyok, figyelembe sem veszi, hogy asztmám van és rágyújt. Na most azt is tudni kell, hogy nem vagyok alapból sem túl beszédes, de sosem vele osztottam meg a gondjaimat, tinikoromban meg aztán pláne nem, hanem vagy egyedül őrlődtem, vagy a barátnőimnek mondtam el; mióta "felnőtt" vagyok, és eljöttem otthonról, azóta is így van, vagy a páromnak (bár még neki sem annyira, nem akarom a hülyeségeimel terhelni) beszélem ki a dolgokat. Apukámmal sem vagyunk közeli kapcsolatban, tesómmal sem. Tudom, hogy mindennapos ez a dolog másoknál is, de most az baj, ha én nem akarok úgymond jóban lenni anyámmal?