Milyen egy TIPIKUS nő, férfi, anya, apa, anyós, após, nagymama, nagypapa?

Egy tipikus

-nő kedves

-férfi nőszerető :D

-anya gondoskodó

-apa jól kereső, mindent megadó

-anyós aggódó és kotnyeleskedő :D

-após mindent barkácsol

-nagymama remekül süt és még jobban főz

-nagypapa mindig a házkörül sertepertél az unokákkal

a kérdésre röviden nem lehet válaszolni.

...ugyanis a jó, tartalmas, nagyjából valóságot fedő válaszhoz minimum 50 évet kell párkapcsolatban tölteni, néhány különnemű saját gyerekkel, és néhány unokával.

tehát olyan válaszoló kell akinek van mire emlékezni.

nekem van miree emlékezni, mert 70 éves vagyok, de ha elkezdeném írni a véleményem, asszem botrány lenne.

tehát értelmes választ ne várj. a dolgozatod írd meg másból.

Nő: Lehetetlen megérteni, bármit mondasz neki, nem jó, nyafog, néha nyűg az ember nyakán, csak a kinézet és a "csajos" filmek érdeklik. És szexi, mert aki szexi, nem nő. - nekem ezzel kapcsolatban lenne ellenvetésem, nőnemű vagyok, az értékrendem inkább a családom, barátaim körül forognak, általában meg lehet érteni, és nem nyígok minden miatt.

Férfi: Lusta, szexmániás, nincs tekintettel mások érzéseire, igénytelen, és egy igazi bunkó. - sajnos a korosztályomban elég sok olyan embert ismerek, akikre illik a leírás, de találkoztam már jó fej, udvarias, érzelmeit megmutatni nem félő (itt nem arra gondolok, hogy sírós) férfiakkal.

Anyákat és apákat annyira nem szoktam látni kiparodizálva, maximum amiatt, hogy nem értik a mai szlenget, technikát, de hát ez nem az ő hibájuk. Neten egyre többet hallok viszont olyan szülőkről, akiknek nincs ideje a gyerekükre. Ezzel sajnos egyetértek.

Anyós: Nekem olyanom nincs, de általános sztereotípia, hogy csak arra van a világon, hogy megkeserítse mindenki életét. Én viszont ismerek olyan 40-50 körüli nőket, akik nyitottak, barátságosak, befogadóak, és akikkel szerintem nem akadna probléma, és nem is olyan rossz elviselni, sőt, jól is ki lehet jönni velük.

Após: Akinek az anyóst el kell viselnie. Véleményem fentebb.

Nagymama: Egyik ismerősöm szerint a nagymama csak arra jó, hogy panaszkodjon a gyógyszerekről, és megkeserítse az ember életét az állandó nyivákolásaival. Sokan amiatt gúnyolják őket, hogy nem értenek a technikához, és hogy túl sok kaját adnak... De nem rossz szándékból teszik, csak ezt elfelejtik. Nos, erre azt tudom mondani, hogy az én nagyszüleim 74 és 76 évesek, még mindig aktívan dolgoznak, kertészkednek, szellemileg, testileg teljesen frissek, megértőek, modernek, és ők voltak, pontosabban a szeretetük egyetlen oka annak, hogy kamaszkoromban nem lettem öngyilkos (depressziós voltam, de volt is rá okom). Mindennél jobban szeretem őket, és ha bárki azt meri mondani róluk, hogy fölösleges emberek, térden csúszva köszönje meg az Úristennek, hogy nem vagyok agresszív!

Nagypapa: Talán az egyetlen jó sztereotípia, amit ismerek, a családban ő az, aki mindenhez ért, ő az, aki mesél a régi történetekről, gyerekkorunkban olyan, mint egy legendás hős. Nálunk ez hatványozottan igaz!