Hogy törjek ki ebből?
23 vagyok, a szüleimtől soha nem kaptam semmilyen dícséretet vagy elismerést, csak a negatív megjegyzéseket ha valamit rosszul csináltam.
Valószínű emiatt, de semmi önbizalmam nincs, pedig rengeteg elképzelésem lenne a jövőmet nézve.
Viszont képtelen vagyok bármi újba belefogni, amikor például leülök, hogy most fél óráig tanulok valami újat, csak lapozgatom a könyvet miközben FÉLEK, hogy mi van ha nem tudom megtanulni. Ezért aztán egy hét után mindent abbahagyok, és elkezdek attól félni, hogy ebbe a nulla semmibe telik el az életem.
(pedig egyébként nincsenek tanulási gondjaim, ha jó passzban vagyok, prímán meg tudok tanulni új dolgokat rövid idő alatt)
Unom a munkát is amit jelenleg csinálok, de egyszerűen képtelen vagyok abból is kitörni.
Hogyan tovább?
Aki olyasmiket írkál be mint az utolsó, az elolvasta egyáltalán a kérdést, vagy a többi válaszomat?
Kiemeltem, hogy ezek RÉGI dolgok amik miatt a kétségeim vannak, azért is kétlem, hogy egy elköltözés segítene rajta bármit is.
Az elköltözés sok mindenen segít! Addig amíg otthon vagy ezt nem fogod megérteni.Az ha kiszakadsz abból a környezetből ami visszahúz, lehet hogy ad egy akkora lökést, vagy felszabadultságot hogy képes leszel célokat állítani magad elé és egyből motiváltabb leszel.
Az nem fog segíteni rajtad ha 20-an elmondják hogy mennyire sajnálunk, és rossz lehet neked, és hogy a szüleid mennyire gázak. Mert ettől a helyzeted nem fog változni.
Nap mint nap ugyan erre fogsz hazamenni.
Nem gondolom, hogy lusta lennél csak kezdesz bele süppedni az önsajnálatba ahelyett hogy lépnél. Még fiatal vagy, miért nem kezdesz magaddal valamit?
Biztos vannak olyan dolgok amik motiválnak!Foglalkozz azokkal!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!