Összedőlt minden mint a kártyavár.29 évesen se feleség/se barátnő, se munka. Merre tovább? Hogyan tőrjek ki ebből

Szia!

Sajnálom, hogy ez történt veled, és megértelek, mert én is voltam hasonló helyzetben.

Én a helyedben még utoljára kérnék anyukámtól, vagy bárkitől annyi pénzt, hogy ki tudjak menni külföldre. Most egyelőre valami "rosszabb" munka is megtenné, mosogatás, bármi, egy pár hónapig, amíg összeszeded magad, és találsz másikat. Persze a kölcsönkért pénzt visszaadnám. Szerintem most ez a legfontosabb, a többi ezen után jönne.

Ne haragudj, de amit leírtál az nekem csak nyavajgásnak tűnik. Az hogy nincs életed csak rajtad múlik, ne mástól várd a csodát. Rengeteg embernek szűnik meg nap mint nap a munkahelye, van rossz viszonya a szüleivel, hagyja el a párja vagy csak nehéz időszakot él meg, de egy felnőtt embernek ki kell tudnia ebből mászni.

Adósságod már nincs, ennek örülj, van több szakmád is. Ha nincs munka ott ahol laksz akkor menj te a munka után. Én Szegedről költöztem fel Pestre hogy jobb munkát találjak. Én két évet éltem Amerikában, volt 300 000 ft-om amivel kimentem és kész, mégis feltaláltam magam. Egy kis induló tőkét nehogy már ne tudj összeszedni, ha igazán akarod. Elhagyott a párod, és? Annak is biztos meg volt a maga oka, nem Ő volt az igazi, inkább örülj hogy most megvan minden esélyed hogy rátalálj arra akivel igazán le szeretnéd élni az életedet. Minden rajtad múlik, mindig minden változik, neked is változtatnod kell a hozzáállásodon különben nem jutsz egyről a kettőre.

Nézd a jó odalát nincs hiteled és jobb ha most derült ki, hogy a barátnőd bajban nincs veled mint házasság után.

Próbálj majd közmunkára jelentkezni az is jobb mint a semmi.

Igen, olvastam de ugyanaz a véleményem. Nekem sem volt sokáig bejelentett munkahelyem, mégis meg tudtam élni és nem lopásból-csalásból. Ráadásul nekem semennyi családi hátterem nincs, nem tudtam hazaköltözni anyámhoz, nem kaptam segítséget, csak magamra számíthattam. Sőt, még nekem kellett a családomon segítenem. Ülhettem volna és sajnálhattam volna magam, de nem ezt tettem. Lehet hogy nálam azért alakult ez ki mert tényleg csak az volt amit magamnak teremtettem és élelmesnek kellett lennem, de hiszem hogy bárki meg tudja csinálni.

Rengeteg embertől hallom ugyanezt, hogy "jaj de szerencsétlen vagyok, jaj de rossz nekem, de jó lenne ez

meg az, de hát hogyan" stb. de ez nem visz előre.

Nem bántásból mondom ezeket Neked, hanem pont ellenkezőleg. Nem az tesz jót aki veled együtt sír és simogatja a fejedet hogy milyen nyomorult vagy tényleg...