Szülők, ti mit tennétek ilyen esetben?

Három gyerekes anyuka vagyok. Egy kisfiúval és két lánnyal. Az idősebb lányom 3 éve elhunyt egy autóbalesetben. A barátaival utazott, vétlenek voltak, rosszkor voltak rossz helyen. Sok időbe tellett felfogni a történteket és abbahagyni az önmarcangolást, amiért elengedtem abba a buliba. Szégyen nem szégyen pszichológustól kértünk segítséget a férjemmel, hogy segítsen feldolgozni ezt a tragédiát.

A kislányom hatodikos általános iskolás. A napokban volt egy drogprevenciós, illetve baleset megelőzési előadásuk az iskolában. Utóbbinál lejátszottak nekik egy videót egy fiatal társaságról, akik disco balesetet szenvednek. A vétkes és az ártatlan autó szemszögét is bemutatták.

A lányom, amikor rájött miről fog szólni ez az előadás, odahívta a tanárnőjét és megkérte hagy menjen ki a teremből, mert ezt nem szeretné végig nézni. A tanár ugyan tudja mi történt a nővérével azt mondta nem fog neki ártani, ha látja és nem engedte ki arra hivatkozva, hogy nem ülhet kint egyedül, amíg a többiek a videót nézik. Aznap egy barátnője kísérte haza a lányomat, aki rázkódott a zokogástól még akkor is, amikor belépett itthon az ajtón. Elmesélték mi történt. A barátnője szerint már a második percben pityergett a lányom és ismét kérte a tanárnőt, hogy hagy menjen ki. A reakció ugyanaz volt, mint előtte. Végül leborult a padra és végig sírta az egészet csendben.

Itthon mutattak nekem is egy youtube videót, ami a film végén szerepelt egy lány szinkronjában ( https://www.youtube.com/watch?v=mHVzA9xtEeE), őszintén szólva a harmadik mondat után nem tudtam hova nézni és mire fogni, hogy kapcsoljuk ki. Ismertem ezt a "történetet" régről, de ez olyan sebeket tépett fel, hogy utána együtt sírtunk a lányommal fél délután.

Értem én, hogy a fiatalok lelkére akarnak hatni, de én azt gondolom, hogy a tanárnak figyelembe kellett volna vennie a lányom kicsit speciálisabb esetét és lehetőséget kellett volna biztosítania arra, hogy ne kelljen ezt megnéznie, ha kéri.

A lányom 12 éves létére azóta mindennap sírva alszik el és olyan kérdései vannak, hogy vajon a nővérének voltak-e fájdalmai mielőtt meghalt? Vajon tudta-e hogy meg fog halni? Ő vajon telefonált volna-e, ha tud? Mik lehettek az utolsó gondolatai? Hogy érezhette magát az utolsó bulijában? Olyan kérdések, amikre én is csak kerestem a válaszokat s örültem, hogy sikerült elengednem őket végre. Rengeteget beszélgetünk vele a férjemmel és ha kell szakember segítségét is kérjük, viszont szeretném ezt a tanárral is megbeszélni.

Nem vagyok az az anyuka, aki minden apróságért berohangál a suliba, de ezt most nagyon komoly törésnek éltem meg. Azt sem tudom mit mondhatnék neki, de ha igaz az, amit a lányok elmondtak, felér valami kegyetlen középkori kínzással az, amit a lányom abban a 20-25 percben átélt.

Ti mit tennétek? Mit mondanátok? Hagynátok, vagy panaszt tennétek?