Szülők, ti mit tennétek ilyen esetben?
Három gyerekes anyuka vagyok. Egy kisfiúval és két lánnyal. Az idősebb lányom 3 éve elhunyt egy autóbalesetben. A barátaival utazott, vétlenek voltak, rosszkor voltak rossz helyen. Sok időbe tellett felfogni a történteket és abbahagyni az önmarcangolást, amiért elengedtem abba a buliba. Szégyen nem szégyen pszichológustól kértünk segítséget a férjemmel, hogy segítsen feldolgozni ezt a tragédiát.
A kislányom hatodikos általános iskolás. A napokban volt egy drogprevenciós, illetve baleset megelőzési előadásuk az iskolában. Utóbbinál lejátszottak nekik egy videót egy fiatal társaságról, akik disco balesetet szenvednek. A vétkes és az ártatlan autó szemszögét is bemutatták.
A lányom, amikor rájött miről fog szólni ez az előadás, odahívta a tanárnőjét és megkérte hagy menjen ki a teremből, mert ezt nem szeretné végig nézni. A tanár ugyan tudja mi történt a nővérével azt mondta nem fog neki ártani, ha látja és nem engedte ki arra hivatkozva, hogy nem ülhet kint egyedül, amíg a többiek a videót nézik. Aznap egy barátnője kísérte haza a lányomat, aki rázkódott a zokogástól még akkor is, amikor belépett itthon az ajtón. Elmesélték mi történt. A barátnője szerint már a második percben pityergett a lányom és ismét kérte a tanárnőt, hogy hagy menjen ki. A reakció ugyanaz volt, mint előtte. Végül leborult a padra és végig sírta az egészet csendben.
Itthon mutattak nekem is egy youtube videót, ami a film végén szerepelt egy lány szinkronjában ( https://www.youtube.com/watch?v=mHVzA9xtEeE), őszintén szólva a harmadik mondat után nem tudtam hova nézni és mire fogni, hogy kapcsoljuk ki. Ismertem ezt a "történetet" régről, de ez olyan sebeket tépett fel, hogy utána együtt sírtunk a lányommal fél délután.
Értem én, hogy a fiatalok lelkére akarnak hatni, de én azt gondolom, hogy a tanárnak figyelembe kellett volna vennie a lányom kicsit speciálisabb esetét és lehetőséget kellett volna biztosítania arra, hogy ne kelljen ezt megnéznie, ha kéri.
A lányom 12 éves létére azóta mindennap sírva alszik el és olyan kérdései vannak, hogy vajon a nővérének voltak-e fájdalmai mielőtt meghalt? Vajon tudta-e hogy meg fog halni? Ő vajon telefonált volna-e, ha tud? Mik lehettek az utolsó gondolatai? Hogy érezhette magát az utolsó bulijában? Olyan kérdések, amikre én is csak kerestem a válaszokat s örültem, hogy sikerült elengednem őket végre. Rengeteget beszélgetünk vele a férjemmel és ha kell szakember segítségét is kérjük, viszont szeretném ezt a tanárral is megbeszélni.
Nem vagyok az az anyuka, aki minden apróságért berohangál a suliba, de ezt most nagyon komoly törésnek éltem meg. Azt sem tudom mit mondhatnék neki, de ha igaz az, amit a lányok elmondtak, felér valami kegyetlen középkori kínzással az, amit a lányom abban a 20-25 percben átélt.
Ti mit tennétek? Mit mondanátok? Hagynátok, vagy panaszt tennétek?
Az egész családnak segített pszichológus, elnézést, ha nem lett volna egyértelmű, a gyerekek is jártak, csak ők gyermek pszichológushoz nyilván. Ő anno azt mondta szépen haladnak a tragédia feldolgozásával, úgyhogy úgy láttuk nekik könnyebben megy, mint nekünk. A kérdéseikkel mindig fordulhattak hozzánk, ha csak beszélgetni akartak a nővérükről, azzal is. A lányomnak nagyon jó kapcsolata volt a nővérével, nyilvánvalóan hiányzik neki. Amúgy is sokszor felhozza, elmondja a gondolatait vele kapcsolatban. A családunk úgy tartja, hogy attól, hogy nincs már velünk, még nem kell elfelejteni, mintha soha nem is lett volna. Az utóbbi időszakokban sokszor tudtunk már vicces sztorikat felemlegetni vele kapcsolatban és együtt nevetni ezeken. Azt gondoltam sikerült ezt a a borzalmat megfelelő helyre tenni a családunk életében és úgy emlékezni rá, amilyen ő volt, nem zokogva, bőgve, önmarcangolva.
Nem tartom fairnek és egyáltalán nem tartom normálisnak a tanár részéről ezt a dolgot, főleg hogy többször is kérte a lányom, hagy menjen ki. Nem vagyok egy veszekedős, kiabálós fajta, de mindenképpen választ szeretnék arra kapni, hogy mire volt ez jó!? Ha lenne benne egy kis empátia, akkor észbe kellett volna kapnia legalább a lányom második kérésénél, amikor már sírt.
Fogalmam sincs milyen érzés lehetett a lányom számára végignézni ezt a videót, azt tudom az elmondása alapján, hogy végig a nővére járt a fejében, feltehetően őt képzelte oda és ez benne is olyan mély sebeket tépett fel, olyan mély érzéseket hozott elő, amiről azt hittük már túl vagyunk rajta. Más az, amikor az ember elképzel egy helyzetet (főleg egy gyerek), amiben a nővére meghalt és más az, amikor ott van előtte és végignéz egy kísértetiesen hasonló szituációt.
Ja, és a lányomat természetesen elviszem szakemberhez, ha úgy látom napok múlva is, hogy nem megy át rajta a dolog, vagyis, ha nem javul a kedélye/közérzete.
Köszönöm az eddigi válaszokat, örülök, hogy megerősítést nyertem, hogy ezt nem lehet annyiban hagyni.
Hogy őszinte legyek, amikor a baleset történt beszéltünk az osztályfőnökével és az igazgatóval is, azóta kaptak új o.főt, de ő is tud a történtekről. Álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer pont az iskolából fog így hazajönni egy ilyen eset miatt, tehát nem készítettem fel rá, hogy ilyenkor mi a helyes teendő. Igazatok van, felállhatott volna és kimehetett volna. Nagyon jó ötlet, hogy erre hívjam fel a figyelmüket, tanítsam meg nekik, hogy nem kötelességük mindent végighallgatni és nézni, ami ilyen fájdalmat kelt bennük. Nyilvánvalóan most én is szívesebben mennék azért az igazgatóhoz, hogy "kimentsem" a gyerekemet, amiért szó nélkül kiment, mint ezért.
válasza: válasza:Előttem már leírták, hogy mit kell tenned. Én csak annyit tennék hozzá, hogy meg kéne tanítani a lányodnak, hogy ha valamit nem akar, akkor nem kell azt csinálnia, amit mondanak neki, nyugodtan ellenkezzen. Ha ne adj' Isten még egy ilyen eset előfordulna, nyugodtan álljon, menjen ki. Mégis mi a legrosszabb dolog, ami történhet? Beírnak az ellenőrzőjébe.
Aljas ember egy ilyen tanár, aki erre képes kényszeríteni egy gyereket.
válasza:Beszélgess el a tanárával, ez egyértelmű.
És a kislánnyal is, hogy merjen ilyenkor kisétálni az óráról. Valószínűleg ezért kap majd egy beírást, amivel te meg úgysem foglalkozol ilyenkor. Merjen kiállni magáért. És talán a balesetről is beszélgethetnétek, illetve, hogy szeretné-e, ha pszichológust felkeresnétek.
Őszinte részvétem nektek.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!