Párom nem aludhat nálunk, mert a szüleim szerint ez "helytelen"?

Határon túli magyar vagyok, Budapesten tanulok, és ott is találkoztam a párommal, akivel már összeköltöztünk, minden szuper, rózsaszín habszivacs a világ. A szüleim viszont még sosem látták. Leginkább a távolság miatt, de amíg itthon voltam, sem igazán érdeklődtek személyesen az aktuális pasijaim iránt. Merthogy a családi ház nem átjáróház, majd ha gyűrű lesz az ujjamon, stb.

Alapból nem olyan fantasztikus a viszonyom a szüleimmel (azaz, leginkább apámmal), de mostanság mintha kezdene javulni, kérdezget is a páromról, érdeklődő, tehát mintha érdekelné, kivel él együtt a lánya (lassan egy éve- az utóbbi hónapokig szerintem nem is vette ezt a tényt tudomásul, mostanság kezdett erről beszélni).

Szeretném nekik bemutatni. Alapból én ha a helyükben lennék, szeretném ismerni a férfit, aki valószínűleg a vejük lesz (mert hát nagyon úgy tűnik, hogy errefelé halad a dolog), de még ha nem is így lesz, mégiscsak együtt élek vele, hát azért szerintem látniuk kellene a saját szemükkel, hogy nem valami baltás gyilkossal bútoroztam össze...

Anyám, aki kicsit nyitottabb, szívesen várja ebédre, szeretné megismerni. Szerintem egy ebédnyi időre apámmal sem lenne probléma. De itt nem aludhat, az meg kb mindenkinek kellemetlenség. Igen, persze, meg lehet oldani hogy délelőtt jövünk, este megyünk, de a párom a városra is kíváncsi, úgy meg nem jövök haza, hogy a szüleimmel nem találkozom, de egy nap alatt nehéz mindent összehozni. Itt meg nem alhat, mert... mert csak. Mert helytelen. Mintha nekiállnék anyámékkal szomszédban hangosan sikoltozva szexelni, nagyjából így képzelik a dolgot. Legfeljebb külön szobában, de inkább még úgy se aludjon itt.

Ez normális? Persze, megoldjuk így is, nem az, de ez mindenkinek kényelmetlen- a szüleim így kevesebbet látnak belőlem, a párommal meg kb 2 nap programját kell besűrítenünk egy félbe, és természetesen előtte-utána még 3-3 órát levezetni, mert az út kb annyi ideig tart. Nem hiszem, hogy gyakori vendég lesz nálunk, pont emiatt. Én minden vasárnap "anyósomnál" ebédelek, az összes családi összejövetelre hivatalos vagyok, szeretnek az ő oldaláról, én meg több, mint egy év után is csak annyit tudok felmutatni, hogy talán nem utálják ki az ebédről. Ami még meg sem történt.

Van erre megoldás? Vagy törődjek bele? Más szülő hogy viszonyul az ilyesmihez?

Én 22 vagyok, a párom 29.