Szerintetek gáz ha így közlöm a szüleimmel hogy unokájuk lesz? Ti mit tennétek a helyembe?
leszögezem az elején, hogy a szüleimmel a viszonyunk általában nem túl jó.Anyuval pedig sose volt meg az az anya-lánya kapcsolat köztünk sajnos.
én 200 km-re költöztem tőlük, mikor összeköltöztem a férjemmel. Mivel nem túl jó a kapcsolatunk, 4-5 havonta látogatjuk egymást, általában egyszer ők jönnek-egyszer mi megyünk alapon.
8 hónapja szeretnénk kisbabát, és most már 10 hetes terhes vagyok! Eddig nővéremen kívül (ő néha olyan pót anyám) senki nem tudta, de talán itt az idő valahogy közölni a szüleimmel is.
A személyesen elmondjuk dolog kivitelezhetetlen, mivel nem tudok ennyit utazni most hozzájuk, émelygés, hányás miatt.
Ők nem fognak jönni,mert 2 hónapja ők voltak utoljára, és már kijelentették hogy mi vagyunk a soron.
Telefonba nem szeretném, illetve interneten skypen se, nekem az olyan jellemtelen megoldás.
Végül azt találtam ki, hogy küldök nekik egy kis csomagot. Ők úgy tudják húsvét miatt lesz egy kis ajándék, mivel mondtam hogy nem állunk most úgy anyagilag hogy elmenjünk hozzájuk (mégse nyöghetem be, hogy terhes vagyok, és nem bírok órákig utazni)
A csomagba egy kis cipő lenne, és egy kedves képeslap, amibe írnék valami kis szöveget.
Én azt találtam ki, hogy a baba nevébe írom a "levelet".
Hogy most ennyi és ennyi idős vagyok, ekkora lehetek anya hasába, és várhatóan ekkor fogok születni.
ilyesmire gondoltam.
Anyósomék már tudják,mert ők a közelbe laknak, és sűrűn átugranak hozzánk, így nem nagyon tudtuk előttük titkolni, de ők is csak 1-2 hete tudták meg. ( nem tartják a szájukat)
Szóval anyósék szerint gáz ha így mondom el nekik, jobb lenne telefonba, vagy skypen,mert látnám, hallanám a reakciójukat.
de úgy unom már hogy mindent interneten oldunk meg. ezt a kis képeslapot meg kiscipőt meg meg is tudják tartani emlékbe.
Ha van valakinek valami más kedves ötlete, légyszi írjátok le! Köszike
nem tudok sokáig várni vele, valahogy el kell mondanom,mert már nem tudok mit kitalálni hogy miért nem megyünk haza hozzájuk a közeljövőbe.
12 hét előtt nem szerettem volna elmondani senkinek, gy a 11. héten fogják megtudni.
(hozzáteszem, egyszer említettem anyunak hogy csak 12. hét után mondjuk el majd mindenkinek a jó hírt, mert nem akarjuk elszólni... azon is megsértődött...)
Hogy őszinte legyek, az első reakcióra se vagyok annyira nagyon kiváncsi, skypen meséltem el, mikor a párom megkérte a kezem, anyám úgy sírt,mintha a temetésemre készülne ( szereti túl játszani a szerepét) apám, annyit mondott " hát jólvan"...
Nekem ez egy kicsit csalódást okozott, főleg apám reakciója, hogy nem nagyon érdekelte a dolog.
én is úgy vagyok vele,aztán majd felhívnak ha meglátták mi van a csomagba. ( bár kinézem belőlük, hogy majd facebook cseten írnak valamit... mostanság nagyon az internet rabjai lettek)
már említettem nekik a csomagot, és hozzátettem hogy közös ajándék lesz, és együtt bontsák majd ki.
Nekem fura az egész. Már mint nem a megoldás ami eszedbe jutott, hanem az, hogy leírtad hogy soha nem is voltatok olyan hű de jó viszonyban a szüleiddel. És akkor egy ilyen tuti jó, érzelmes módon akarod a tudtukra hozni a dolgot. Te majd várod, hogy meghatódnak, felhívnak és örülnek stb...Az a baj, hogy ők ezt nem fogják értékelni, és majd beléd gázolnak, neked meg majd csak továbbra is fáj, hogy miért ilyenek.
Olyan szempontból lenne jobb telefonon közölni ( itt is látszik mennyire nem vagytok jó viszonyban mert én anyukámnak simán mondhatok nagy horderejű dolgokat telefonban is) hogy hallanád a reakciókat. Ha elküldöd postán a csomagot akkor majd csak vársz vársz, izgulsz stb..És lehet/valószínű nem azt a reakciót kapod amit kellene kapnod.
Sajnos nincs más ötletem.
a babának örülni fognak, mivel tudták hogy szeretnénk már egy ideje így mindig kaptam a megjegyzéseket, hogy mikor jön már az unoka?! Szóval ennek örülni fognak.
Megmondom őszintén, hónapok óta nem beszélek velük még skypen se, mivel elvárják hogy órákig üljek a kamera előtt,mert mi most "beszélgetünk" , közbe meg látom hogy mással csetelnek,meg görgetik a facebookot, és ha mondok valamit, sokszor meg se hallják.
Nem egyszer vesztem már ezért össze velük, és vágtam a fejükhöz, hogy minek üljek 1 órát a gép előtt, ha nem is figyeltek?! aztán meg mindig sajnáltatták magukat, hogy sose érek rá velük beszélni. Ezért is mondom, hogy nem túl jó a viszonyunk. Amit biztosan ők is éreznek, de én már mindent megpróbáltam, és semmi nem jött be ( van egy nővérem, neki is pont ez a véleménye.. szóval nem én vagyok egyedül a hisztis)
Inkább attól félek előre, hogy majd meg lesznek sértődve hogy CSAK most tudják meg...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!