Hogy értessem meg a szüleimmel? Vagy szerintetek jól van ez így?

Tök jó a hozzáállásod :) Szerintem néha vásárolj be helyettük vagy egyszerűen csak tegyél le pénzt az asztalra és hagyd ott.

Amúgy meg szerintem nem lehetsz teher, mert akkor úgysem tennék. Amit tehetsz még, hogy amit nekik adnál, félreteszed. Tényleg nagy segítség lesz neked a költözéskor/után. Vagy ha más nem, akkor az összegyűjtött pénzt oda tudod nekik adni később, amikor nekik lesz rá szükségük vagy Karácsonykor stb.

Szerintem sehogy sem.

Nekem két gyerekem van. Az egyik 2 éve költözött el (kapott egy lakást szülői, nagyszülői és saját önerejéből), a kisebbik még itthon lakik.

A nagy 26 éves, a kicsi 23 éves.

Diákmunkát vállaltak mind a ketten, ahogy már lehetett. Nem kértük őket, saját maguk döntöttek így.

Leérettségiztek, mind a ketten egyetemen tanultak. A nagyobbik két OKJ-t elvégzett, hogy a diplomája mellé legyen valami kiegészítés a munkájában.

Mind a kettő volt legalább fél évet munkanélküli, mire megtalálták a számításukat.

Én tudom saját tapasztalatból és a férjem is, hogy baromira nem egyszerű neki lendülni az életnek.

Persze, nekünk is sokat segítettek anno a felmenők, de koránt sem annyit, mint amennyit mi tudtunk eddig és tudunk majd nekik segíteni.

Nekünk teljesen hiteles volt a házunk, majd 3 év után a szüleim felajánlották, hogy kifizetik a hitelt (akkor volt egy ilyen kampánya az OTP-nek, hogyha rendesen törlesztettél, akkor elengedtek X %-ot és kifizethetted a maradékot egy összegben, így a hiteled megszűnt).

Ha ebben nem segítettek volna, akkor megéltünk volna ugyan, de sok dolog nem értünk volna el az életben.

A gyerekeimnek is mindig azt mondom, hogy amíg segíteni tudunk, addig fogadják el és a sajátjukat rakják félre, mert ha már nem tudunk segíteni, akkor kell a sajátjukhoz hozzányúlni. És, itt nem mindegy, hogy van-e 5 forintod, vagy nincs?

A nagyobbik gyerkőcöm nem rég lett szülő. Zsákszámra viszem nekik a pelenkát, bébiételt, tápszert. Nem azért, mert nem telne rá, hanem azért, mert nagymama (is) vagyok és amíg élek, addig ugyan úgy a gyerekeim maradnak. Ugyanúgy segítsem őket.

Szokták mondani, hogy addig örülj, amíg élnek a szüleid. És, ez sok tekintetben nagyon igaz!

Először is: nagyon tiszteletreméltó, hogy így gondolkodsz, és segíteni akarsz a szüleidnek.

De azt ne felejtsd el, hogy a gyerekük vagy, és Neked akarnak segíteni ezzel. Sajnos sok helyen a szülő nem teheti meg, hogy ilyen mértékben segítse akár a gyermekét, és kénytelen elkérni némi rezsi/koszt pénzt.

A te szüleid valószínűleg megtehetik ezt, hiszen nincs róla szó, hogy ezt a kaja/rezsi/számla pénzből vennék el, tehát megvan mindened.

Ők örülnek annak, hogy tudnak segíteni neked.

De, ha mégis mindenáron akarsz valamit a közösbe adni, azért van rá lehetőséged: pl. fogdod magagad, és havi egyszer bevásárolsz. Anyukád nyilván nem dobja ki, amit vettél.

Vagy veszel háztartási dolgokat: WC papír, mosópor, tisztítószerek. Ezt akár meg is beszélhetnéd, hogy ezt minden hónapban te veszed, ez nem olyan hatalmas összeg azért.

De ha egyik sem szimpatikus, akkor tegyél félre minden hónapban akkora összeget, amit rászánnál a közösre, számlára. Így, ha úgy adódna a helyzet, egyben oda tudod adni a szülidnek, de neked is jól jöhet, ha megszorulnál anyagilag.