Van megoldás? (Pénzügyi gond)
26 éves vagyok, édesanyámmal élek és párommal. (Párom nemrég költözött hozzánk, nagyon messziről, ott ahonnan jött volt munkája, itt most nem tud keresni még fél évig, ezt most ne is ragozzuk tovább miért).
Amióta kiestem az iskolapadból csak tengődünk, közmunkáim voltak olykor. Édesanyám szintén közmunkában dolgozik ha hívják. Volt amikor 45 000-ből éltünk, éheztünk, ki akarták köttetni a gázt stb. adósságba kerültünk. Ha egyikőnknek volt közmunka az épp arra volt elég, hogy kifizessük a kifizetendőket és rendezzük a tartozásainkat. Olyan, hogy mindketten dolgozzunk ritkán volt. Akkor félretettünk, megbeszéltük mire gyűjtünk. Mindenen spórolunk/tunk, ha 5 ft-al olcsóbb a tejfel az egyik nagyáruházban ami a város másik szélén van, akkor ott vesszük. Nincs fodrász, kirándulás, szórakozás stb.
Amikor elmentem dolgozni nem éreztem, hogy dolgozom. Persze nem volt gyomorgörcs a számlák miatt, néha egy-egy jobb étel is becsúszott és számíthattam rá, hogy talán 2 hónap múlva összejön egy cipő ára. Nem éreztem azt a megkönnyebbülést amit mások, hogy megvettek egy chipset, vagy egy kapuchinot munka előtt. Minden pénz az utolsó forintig a közösbe ment. Nem fogtam, nem láttam. Úgy érzem kezdek becsömölni, hogy hiába dolgozom, vagy hiába nem. Annyira vágyom egy színházra vagy egy pizzára, egy moziba vagy egy discoba, egy kirándulásra, bármire. Kéregetnem kell édesanyámtól: - Anya, majd ha sok pénzünk lesz tudnál félretenni, kellene egy új nadrág."
Úgy érzem sosem "növök fel". Most véletlen úgy hozta a sors, hogy megint mindketten dolgozunk. Kicsit több jut így és szeretném ha én is költhetnék valamire, én is gyűjthetnék valamire. Ha megtehetném, hogy vegyek egy almát a piacon munka előtt. De nem tudom ezt, hogyan közöljem édesanyámmal. Szégyellem is magam, hogy miest jobban megy a sorunk, már "el akarom tőle szedni a pénzt", miközben ő sem költ egyébre, mint a "kötelezők kifizetésére". Nem tudom mit kellene tegyek, de felőröl ez az érzés. Felőröl amikor azt mondják nevetve, hogy ugyanmár nemigaz, hogy nem tudsz elmenni xy koncertre, nem egy nagy összeg, még ha kicsi is a fizetés. Én vágynék rá, de a másik oldalt ki érti meg?
Vannak mások hasonló helyzetben?
És kérlek ne azt mondjátok, hogy keressek rendes munkát, mert keresek...
válasza:Nem tud bejelentkezni, mert nincs meg a szükséges irata, nem adják ki. Ezért nem tud munkát vállalni. Az elmúlt fél évünk erről szólt, hogy körbejártunk minden lehetséges utat. Nekünk sem jó ez, mi is dolgoznánk, mint ahogy fenn is írtam szeretnénk jobban élni.
Tanulni nem tudok, mert egy közmunkásbérből éhen is halnánk. Ki sem tudnánk fizetni. Jelentkeztem a munkaügy által is de nem sikerült bejutni. Őszintén szólva nem is szívesen tanulnék, dolgozni akarok és nem látom értelmét, a tovább tanulásnak. Az ismerőseim is közmunkából élnek. Legtöbbjüket onnan ismertem meg. Azóta nekik sem sikerült elhelyezkedni. Most jó ideig nem volt nekem még az sem, elmentem önkéntesnek és azt láttam, hogy 1 fő "rendes" dolgozó mellett volt 3 közmunkás és velem együtt 3 önkéntes és teljes véletlen folytán vettek fel, mert lett egy "közmunkás" üresedés. Édesanyám is ugyanazon a helyen közmunkás már évek óta megszakításokkal. Nagyon sok cég ebből él. Egyszerűen jobban jár ha közmunkást foglalkoztat, mint rendes munkaerőt. Kevesebb szabadság, kevesebb pénz, támogatás. Szinte csak pozitív oldala van számukra. Úgy gondolom előbb-utóbb ez lesz a "normális", minden e felé mutat. A rendes munkát felváltja a közmunka, de ez csak az én véleményem. Elhiszem, hogy vannak szerencsés emberek, akik esetleg nem is tartják annak magukat (mert x hónapon belül találtak munkát) de ezt sem magamon sem a környezetemben élőkön nem érzékelem. Több száz önéletrajzot elküldtem már, volt amikor nevetséges okokra hivatkozva utasítottak el pl. kicsi vagyok, vidéki vagyok, túl fiatal az arcom, visszahúzódó vagyok, azt hittük maga a másik xy stb. kifogások mindig vannak, de a háttérben általában az áll, hogy valakinek az ismerőse kapta meg a kívánt pozíciót. És ilyenkor még "örülök" is, hogy legalább válaszoltak, vagy bemehettem egy interjúra. Ezért is írtam, hogy felesleges a "keressek munkát" témán vesződni, mert ez egy ördögi kör. Aki nem volt benne az nem érti meg. Aki meg benne van, az meg tudja miről van szó...
Vidéken, ahol nincsenek gyárak, fiatal nőként, felsőfokú végzettséggel nem nagyon lehet kapálózni ismerettség illetve ismerős-ismerettség nélkül. Biztosan van 1-2 példa, de nem hiszem, hogy ez az általános. Budapestre és külföldre sem költözhet mindenki, vagy az lenne az elfogadott, hogy menekülj a hazádból ha élni akarsz? Akkor meg az lenne a baj, hogy az "állam" felnevelt, képzést adott, én meg elmegyek és adózok, költök egy idegen országban.
Elnézést kérek a fenti sületlenségekért... de ez most kikívánkozott a kommenteket olvasván.
Úgy látom kedves 20-as a te fejedben is gondok vannak.
Elmegy fél év után a saját országába és összeszedi magát... aztán meg visszajön és kezdjük elölről az 1 évet, ez aztán igazán logikus lépés lenne. És mégis mit intézne a saját hazájából? Azt, hogy nem telik az 1 éve?... Milyen médiáról beszélsz egyébként?
Köszönöm az eddig értelmes válaszokat (az elején még nagyjából arról szóltak, amiről a kérdés is szólt), az utóbbi pár hozzászólóról meg megvan a véleményem, persze nekik is meglehet, csak előtte meg kéne tanulni olvasni.
válasza: válasza:"Azok akik külföldre mennek dolgozni, úgy mennek, hogy 1 évig eléljenek Angliába állás nélkül pl.?"
Igen. Egyetlen barátnőm van, aki egyedül csinálta végig, és minden egyes forintot félretett. Neki lakás kellett, nem szoba, nem voltak ismerősei.
Persze vannak olyanok, akiknek szereztek kint munkát (gyári gagyi, egy szót sem kell tudnod hozzá munkát), vagy ismerősök eltartják, ők keveset visznek.
válasza: válasza:20. válaszoló vagyok ismét, aki normális (!) és hosszú választ írt neked.
Ehhez képest még te vagy felháborodva és kiakadva rám?
Miért is?
ÍRTAM, hogy mit kell tenni, ha nincsenek meg a papírjai!
felháborítónak tartom a stílusodat, de akkor tudod mit?
Legyen igazad és ne lépjetek semmit.
Ha neked luxus leírni a jelenleg mindenféle ellátás nélkül lébecoló élettársad országát, akkor mégis hogy várod, hogy bárki itt konkrét infókkal segítsen?
Pedig lehet, hogy hozzám hasonlóan lenne olyan, aki éppen a nagykövetségen/konzulátuson stb, tudna osztályt/ügyintézőt/segítő szervezetet, amire szükséged lenne.
A volt férjem országának tiszteletbeli konzuli mobilszámát a mai napig is tudom (a gyermekünk kettős állampolgár)- sőt mi több, az alapvető jogszabályokat is, tudom, hogy baj esetén hogyan tudnék ügyet intézni magyar állampolgárnként, gyermekem törvényes képviselőjeként a másik országban stb.
Nyugodtan szólj be itt mindenkinek, biztosan te csinálod jól... csak akkor ne tessék csodálkozni az életszínvonalon.
Lehet lehurrogni, de továbbra is fenntartom, hogy ha nincs keret az együttélésre, ha egy párnak nincs munkája, akkor elsőnek a biztos alapokat kell megteremteni és csak utána nagylányosat játszani.
Egyébként 26 évesen miért ne lehetne opció akár nagyobb városba, másik megyébe, fővárosba, az élettársad országába stb. költözés?
Az egy dolog, hogy ez a mindeddig ismeretlen ország esetleg összességében alacsonyabb gazdasági szinten teljesít... na és? Ettől függetlenül MINDEN országban vannak szegény, leszakadó rétegek és magasabb gazdasági potenciállal rendelkezők.
Nem akarásnak persze nyögés a vége.
A "nem adják ki a papírjait" jogilag NEM létezik.
Milyen dokumentumokról beszélünk? Kik (mely állam, mely hatóság, mire hivatkozva stb.) nem adja ki?
Van-e lehetőség diplomáciai segélyre, mentességre, nemzetközi jogsegélyre stb.?
Gondolom ez már magas labda- pedig teljesen normálisan és jóhiszeműen írtam, amit írtam.
A jelenlegi helyzetben igenis felháborító, hogy itt fröcsögsz, a KÖSZÖNÖM is épp elegendő lett volna.
...és igen. Ha nekem nem lennének egy idegen országban sem papírjaim, sem betevő falatom, akkor bizony összecuccolnék és mennék vissza az országomba legalább a papírokat elintézni, hogy legálisan visszajöhessek.
Egyébként pedig néhány mondatod ellentmond egymásnak.
Ha a drága "pádod" kettős állampolgár, akkor MAGYAR állampolgár is- etekintetben kishazánkban pontosan olyan jogokkal és kötelezettségekkel, mint én vagy te.
Akkor mégis milyen "papírokra" várunk?
A munkavállaláshoz neki is pont arra van szüksége, amire nekem: magyar állampolgárként személyi igazolvány, lakcímkártya, adóazonosító jel, taj szám.
Ebből melyik nincs meg? :)
...vagy valahol sántít a történet?
Nem baj, írj még egy pár kommentet felháborodva, hogy 26 évesen alkalmi közmunkásként milyen igazságtalan a világ.
Minden jót nektek és ha nekem nem hiszel, akkor legalább arra vedd a fáradtságot, hogy az általam ajánlott szervezetekkel felveszed a kapcsolatot.
Arra azért kérlek ügyelj, hogy ne ebben a stílusban tedd, mert akár hiszed, akár nem, a kommentelőkhöz hasonlóan más emberek sem szeretik a "ki ha én nem" stílust akkor, ha TE vagy az, aki segítségre, információra szorul.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!