Van megoldás? (Pénzügyi gond)

26 éves vagyok, édesanyámmal élek és párommal. (Párom nemrég költözött hozzánk, nagyon messziről, ott ahonnan jött volt munkája, itt most nem tud keresni még fél évig, ezt most ne is ragozzuk tovább miért).

Amióta kiestem az iskolapadból csak tengődünk, közmunkáim voltak olykor. Édesanyám szintén közmunkában dolgozik ha hívják. Volt amikor 45 000-ből éltünk, éheztünk, ki akarták köttetni a gázt stb. adósságba kerültünk. Ha egyikőnknek volt közmunka az épp arra volt elég, hogy kifizessük a kifizetendőket és rendezzük a tartozásainkat. Olyan, hogy mindketten dolgozzunk ritkán volt. Akkor félretettünk, megbeszéltük mire gyűjtünk. Mindenen spórolunk/tunk, ha 5 ft-al olcsóbb a tejfel az egyik nagyáruházban ami a város másik szélén van, akkor ott vesszük. Nincs fodrász, kirándulás, szórakozás stb.

Amikor elmentem dolgozni nem éreztem, hogy dolgozom. Persze nem volt gyomorgörcs a számlák miatt, néha egy-egy jobb étel is becsúszott és számíthattam rá, hogy talán 2 hónap múlva összejön egy cipő ára. Nem éreztem azt a megkönnyebbülést amit mások, hogy megvettek egy chipset, vagy egy kapuchinot munka előtt. Minden pénz az utolsó forintig a közösbe ment. Nem fogtam, nem láttam. Úgy érzem kezdek becsömölni, hogy hiába dolgozom, vagy hiába nem. Annyira vágyom egy színházra vagy egy pizzára, egy moziba vagy egy discoba, egy kirándulásra, bármire. Kéregetnem kell édesanyámtól: - Anya, majd ha sok pénzünk lesz tudnál félretenni, kellene egy új nadrág."

Úgy érzem sosem "növök fel". Most véletlen úgy hozta a sors, hogy megint mindketten dolgozunk. Kicsit több jut így és szeretném ha én is költhetnék valamire, én is gyűjthetnék valamire. Ha megtehetném, hogy vegyek egy almát a piacon munka előtt. De nem tudom ezt, hogyan közöljem édesanyámmal. Szégyellem is magam, hogy miest jobban megy a sorunk, már "el akarom tőle szedni a pénzt", miközben ő sem költ egyébre, mint a "kötelezők kifizetésére". Nem tudom mit kellene tegyek, de felőröl ez az érzés. Felőröl amikor azt mondják nevetve, hogy ugyanmár nemigaz, hogy nem tudsz elmenni xy koncertre, nem egy nagy összeg, még ha kicsi is a fizetés. Én vágynék rá, de a másik oldalt ki érti meg?

Vannak mások hasonló helyzetben?

És kérlek ne azt mondjátok, hogy keressek rendes munkát, mert keresek...