Van megoldás? (Pénzügyi gond)
26 éves vagyok, édesanyámmal élek és párommal. (Párom nemrég költözött hozzánk, nagyon messziről, ott ahonnan jött volt munkája, itt most nem tud keresni még fél évig, ezt most ne is ragozzuk tovább miért).
Amióta kiestem az iskolapadból csak tengődünk, közmunkáim voltak olykor. Édesanyám szintén közmunkában dolgozik ha hívják. Volt amikor 45 000-ből éltünk, éheztünk, ki akarták köttetni a gázt stb. adósságba kerültünk. Ha egyikőnknek volt közmunka az épp arra volt elég, hogy kifizessük a kifizetendőket és rendezzük a tartozásainkat. Olyan, hogy mindketten dolgozzunk ritkán volt. Akkor félretettünk, megbeszéltük mire gyűjtünk. Mindenen spórolunk/tunk, ha 5 ft-al olcsóbb a tejfel az egyik nagyáruházban ami a város másik szélén van, akkor ott vesszük. Nincs fodrász, kirándulás, szórakozás stb.
Amikor elmentem dolgozni nem éreztem, hogy dolgozom. Persze nem volt gyomorgörcs a számlák miatt, néha egy-egy jobb étel is becsúszott és számíthattam rá, hogy talán 2 hónap múlva összejön egy cipő ára. Nem éreztem azt a megkönnyebbülést amit mások, hogy megvettek egy chipset, vagy egy kapuchinot munka előtt. Minden pénz az utolsó forintig a közösbe ment. Nem fogtam, nem láttam. Úgy érzem kezdek becsömölni, hogy hiába dolgozom, vagy hiába nem. Annyira vágyom egy színházra vagy egy pizzára, egy moziba vagy egy discoba, egy kirándulásra, bármire. Kéregetnem kell édesanyámtól: - Anya, majd ha sok pénzünk lesz tudnál félretenni, kellene egy új nadrág."
Úgy érzem sosem "növök fel". Most véletlen úgy hozta a sors, hogy megint mindketten dolgozunk. Kicsit több jut így és szeretném ha én is költhetnék valamire, én is gyűjthetnék valamire. Ha megtehetném, hogy vegyek egy almát a piacon munka előtt. De nem tudom ezt, hogyan közöljem édesanyámmal. Szégyellem is magam, hogy miest jobban megy a sorunk, már "el akarom tőle szedni a pénzt", miközben ő sem költ egyébre, mint a "kötelezők kifizetésére". Nem tudom mit kellene tegyek, de felőröl ez az érzés. Felőröl amikor azt mondják nevetve, hogy ugyanmár nemigaz, hogy nem tudsz elmenni xy koncertre, nem egy nagy összeg, még ha kicsi is a fizetés. Én vágynék rá, de a másik oldalt ki érti meg?
Vannak mások hasonló helyzetben?
És kérlek ne azt mondjátok, hogy keressek rendes munkát, mert keresek...
válasza: válasza:Nem tudom milyen végzettséged van, de ha ennyire nem kell sehova akkor amíg otthon vagy tanulj, első OKJ ingyenes, államilag finanszírozott főiskola is van. Nyelveket lehet otthon netről tanulni. Ne add fel. Nem a párodnak kellett volna hozzátok költözni hanem nektek oda ahol van normális munkája. Ha nem megy költözzetek. Más városba , más megyébe, más országba. Nem szabad a belefásulni a jelenlegi helyzetbe. Az meg ne nézd mások mit tehetnek meg. Teremtsétek elő a feltételeket ti is. 3 felnőtt, munkaképes emberben legyen már annyi kitartás hogy jobb körülményeket biztosít magunknak. Ha saját ház el kell adni vagy kiadni.
Mondom ezeket úgy hogy gyerekkoromban nélkülöztem, hideg volt a lakás étel mindig ugyanaz és mindkét szülőmnek diplomája van, csak anyám nem volt hajlandó visszamenni dolgozni csak amikor már a legkisebb húgom 4 éves lett. Apám nem tudott minket eltartani. Szóval tudom milyen amikor nincs. És én már gyerekként eldöntöttem hogy én nem így fogom csinálni. Kis-faluban születtem de 18 évesen felköltöztem Budapestre ott kezdtem dolgozni érettségivel. Azóta eltelt 10 év és diplomám van és saját családom. Minden fejben dől el. Ha neked nem felel meg a mostani életszínvonal, változtass.
Magától nem lesz jobb tenni kell érte.
Kelj fel az önsajnálatból, rázd le magad és találj megoldást, mindig van.
Felsőfokú végzettségem van. Jelentkeztem már mindennek, de egyszerűen nem sikerül. A bürökrácia csapdája miatt nem tud dolgozni párom, senki sem volt felkészülve erre, logikailag egyszerűen érthetetlen az indok. Rögtön lett volna állása, de a papírok közbeszóltak. Keresett szakmája van, valószínűleg rögtön lesz állása. Fél éve költöztünk össze, tehát 1 évig tart ez az állapot. És ez akkor is így lett volna ha más időpontot választunk.
Mégis hogyan költözhettem volna én hozzá? Itthagytam volna anyámat 22500 ft-al? Külföldre, ahol a nyelvet nem ismerem, egy elmaradottabb országba és vagy lett volna munkám vagy nem, még annyi reménnyel sem, mint ami most van? És akkor párom tart el meg még küldünk haza is pénzt? Mennyivel lettünk volna előrébb?
válasza: válasza: válasza:Már minden létező helyen megpróbáltuk ezt elintézni, az ombudsman sem tud segíteni, a helyi családsegítő sem, az önkormányzattal, az adóhivatallal és egészségbiztosítóval egyetemben. Mégis kihez forduljunk még szerinted?
(Ahhoz képest, hogy külön kértem, hogy ne ezen lovagoljunk, mégis itt kötöttünk ki...)
válasza: válasza:Az én volt férjem is külföldi állampolgár volt (nem EU-s, hanem ún. harmadik országbeli)- így átérzem, hogy mennyire nehéz a papírmunka része a dolognak.
Azt nem tudom átérezni, hogy minek kellett összeköltöznötök a nagy semmire- igazán kibírtatok volna még pár hónapot, max, fél évet, amíg az élettársad az otthoni munkájával összeszedi magát annyira, hogy ne meztelen hátsó féllel költözzön be nyomorogni és eltartatni magát két nőhöz.
Amit tenni tudsz: a BÁH-nak is van ügyfélfogadási ideje sé minden rémhír ellenére ott is végzett jogászok az átlagos ügyintézők is, akik legalább angolul normálisan kommunikálnak. Ha neked is felsőokú végzettséged van, akkor a magyar jogszabályokban való eligazodás gondolom nem olyan nagy elvárás tőled sem.
Tessék utánajárni a dolgoknak, amennyiben hivatali időhúzás, mulasztás érhető tetten, tessék kezdeményezni a felettes szerv eljárását- sokkal célravezetőbb, mint a média és az ombudsman.
Sokkal okosabb tanácsot tudnék adni, ha sikerülne megtudni,hogy mely országból sikerült a férfinek ilyen semmi nélkül, munkát, mindent hátrahagyva odaköltözni a nyakatokba.
én a legfőbb problémát ebben látom egyébként. Két segélyből két éhes szájat is nehéz betömni (tiéd és édesanyádé), de hogy még az élettársadat is odavitted a nyakára az több, mint meggondolatlan és buta döntés volt.
Van.e jelenleg lehetősége a kedves párodnak szépen hazautazni, ott anyagilag összeszedni magát- illetve szépen ott is vélhetően van valamilyen szintű diplomáciai képviselete kishazánknak- mindent, de MINDENT lehet onnan is intézni a saját hazájából, a saját nyelvén, a saját érdekében.
...és ebben a történetben neked az a legbosszantóbb, hogy nem tudsz cappuccinozni meg nadrágot venni? Biztosan ez a legnagyobb gond?
Nagyon nem minősítem, de nem jó úton jársz.
Jogsegélyszolgálat, bírósági ingyenes panasznap (igen, a kedves párodnak is, ha állandó lakcíme a lakásotok), az igazságügyi minisztérium is működtet jogi segítői szolgálatot- ilyen jövedelmekkel ezek jórészt ingyenesek vagy egy éves kamatmentes részletre stb lehet komoly és szakszerű segítségre szert tenni.
Igenis ilyen helyzetben most nem az együttéllés és a turbélkolás a prioritás- előbb biztos anyagiak kellenek és mélységesen együttérzek szegény édesanyáddal.
Akkor lenne érdemes és okos dolog összeköltözni, ha annak nem éhezés meg bizonytalanság a vége...
A lehető legoptimálisabb döntés most -leglaább ÁTMENETI időre az, hogy a kedves párod most hazautazik és majd jöjjön, ha legalább a saját lakhatását, étkezését egy minimális szinten tudja akár keresményéből, akár hozott pénzéből stb. biztosítani.
Nagykövetség, konzulátus, esetleg még egy tiszteletbeli konzul is rendelkezik bizonyos hatósági jogkörökkel, de kapcsolatrendszerrel mindenképpen- kerestétek már?
Nem itt a gyakorin kell ebben a helyzetben a pénzbeosztásról keseregni- alapvetően nagyobb bajok vannak itt- és sajnos a fejetekben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!