Jogosnak érzem, hogy nem szeretnék segíteni a szüleimnek? Mit csinálnátok?

22-es! Épp itt a lényeg, halovány fingod nincs, milyen egy szar szülő. Hogy te segítenél a szüleidnek, egy dolog.

De olyanoknak, akik olyat mondanak a gyereküknek, amit a kérdése utolsó mondatában írt, és maguk okozták az adósságokat, azok oldják meg maguk!

Kérdező helyében 0 lelkiismeret furdalást sem éreznék.

Nehéz kérdés. Én azt mondom, hogy ennél sokkal durvább dolgokért én még mindig segítek anyukámnak, pedig nem érdemli meg. Igaz, én nem anyagilag, de itt most nem ez a lényeg. Akárhogy is vesszük, a szüleid. Nekem is mondta ezt apukám annó, hogy éljek úgy, ahogy bírok. Nos élek, szintén a páromat választottam, aki most már a férjem, eltelt 8 év. Mára már jó a viszonyunk, pedig engem még meg is vert apu nem egyszer régen.

A szülők sajnos túl büszkék, nem fogják belátni, hogy a segítségedre szorulnak. Én viszont biztos nem hagynám, hogy elárverezzék a házukat, vagy eladják, főleg, ha megtehetem.

Én átutalnám a pénzt, viszont biztos, hogy írnék szerződést a tesómmal, egyrészt, hogy legyen nyoma, másrészt hogy valóban arra fordítsa, amire kell. Majd írd meg hogy döntöttél.

22-es vagyok.

Nem akartam leírni még névtelenül sem, de végül is mért ne...

Nekem is volt komoly konfliktusom a szüleimmel, éppen párválasztás kapcsán. Volt verés gyerekkoromban, ordítozás, verbális sértések felnőttként is. Volt, hogy hónapokig nem beszéltünk, nem találkoztunk. Azóta sok idő eltelt, rendeztük a kapcsolatunkat, mert mindkét oldalról így éreztük helyesnek és erre volt igényünk.

Előfordult, hogy nemet mondtam a segítségre, mert értelmetlen és messze nem létfontosságú dologról volt szó, számomra viszont komoly megterhelést jelentett. Ilyen súlyos helyzet, mint a tiéd, valóban nem fordult elő, kisebbek igen. Most is kölcsönösen segítünk egymásnak, nem csak anyagi dolgokban.

Ennek fényében értékeld, amit írtam.

Nekem az nem érv egy borzalmas szülő kapcsán a segítés mellett, hogy "de akkor is a szüleim".

Én nem tartozom nekik hálával. Én nem kértem magamat erre a Földre, az az ő döntésük volt, nem az enyém. Nem fogok hálálkodni érte. Az ember nem azért vállal a SAJÁT AKARATÁBÓL gyereket, hogy aztán a gyerek egész életében hálás legyen érte. Miért? Ők akartak gyereket.

Aztán úgy álltak a saját gyerekükhöz, a saját elhatározásuk eredményéhez, ahogy, és még én érezzek bűntudatot, ha minden szörnyűség ellenére nem húzom ki őket a szarból, ahova magukat sodorták? Hát nem vagyok én sem hülye, sem mártír, sem balek.

Nem tartozom nekik semmivel. Az, hogy elláttak, míg felnőttem, nem könyöradomány volt, ami visszajár nekik. Az a kötelességük volt. Mivel ők akartak gyereket, tudniuk kellett, hogy annak van anyagi vonzata. Azért az anyagiakat hozom fel, mert mást úgysem adtak. Igazi törődést, figyelmet. Kaját, ruhát igen. Ezért pedig nem fogok nekik hálával lenni. Sem most, sem később.