Furcsa 20 évesen külön élni?

Furcsának furcsa, de sok ilyen van.

Én most leszek 18, fél éve egyedül élek többnyire, tanulok, mellette dolgozgatok. Szüleim külföldön dolgoznak, én pedig másik városban tanulok, messze a szülővárosomtól.

Anyagilag szinte teljesen független vagyok, persze támogat a családom, de ellátni magamat abból szoktam, amit megkeresek.

Szerintem jó dolog ilyen hamar önállónak lenni, nem pedig 24-25 évesen belecsöppenni ebbe.

Szerintem semmi furcsa nincs abban, ha egy nagykorú, jogilag felnőtt ember nem a szüleivel lakik. Mondjuk az szomorú, hogy a szüleid egyáltalán nem részei az életednek, de hát ez sem egyedi eset sajnos, elég sok ilyen van.

Amúgy meg az sem furcsa, ha nem érzed még magad 100%-ban felnőttnek. Attól még az vagy :) De 20-21 évesen még az ember iszonyúan távol érzi magát korban a mondjuk 30-40 évesektől, akik ilyenkor még a "nagy, komoly felnőttek" a szemében. Persze, hogy te még nem látod magad olyannak, mint amilyennek egy harminc körüli nőt látsz, hiszen te még nagyon nem régóta élsz felnőtt életet, még nem rendelkezel azzal a tapasztalattal, magabiztossággal, amivel egy nálad idősebb már igen. Valószínűleg ezt a magabiztosságot azonosítod te a felnőttséggel.

Egyébként én is külön éltem a szüleimtől ennyi idősen, 19 évesen költöztem el, igaz, én nem külföldre, csak országon belül másik városba, és nekem nem is volt sose rossz a kapcsolatom a szüleimmel, csak munka miatt költöztem máshová. De imádtam, hogy végre "felnőtt" vagyok, hogy önálló lettem, hogy a magam ura vagyok. Persze megvoltak ennek az árnyoldalai is, nekem is vannak kellemetlen emlékeim ebből az időből, de ettől függetlenül most, 28 évesen úgy gondolom, hogy kellett nekem ez az időszak, szívesen is gondolok rá vissza, mert egy nagyon izgalmas fejezete volt az életemnek az az időszak, amikor külön költöztem.

20 évesen mentem ki én is, anyáék tettek fel a vonatra:D

int csak az a gáz, ha nincs ott barátod se, családod se, senkid, csak érdekkapcsolataid vannak, lelkileg halál. sokat köszönhetsz a párodnak.