Szülők! Hogy viselnétek, ha a lányotokat elég kegyetlenül bántalmazná a párja?

Látlelet, rendőrség.

Egy pofonért a csávó szája szakadna fel az én kezemtől, amennyiben súlyosabb történik akkor meg inkább költözzön másik földrészre, mert ha megtalálnám sírva könyörögve a rendőrökért.

A lányomért még a börtönt is bevállalnám.

még a felszakadt száj nélküli pofon se megengedett.

ha ez megvan azonnal látlelet, onnan rendörség, és egyéb tanácsadás. (nane alapitvány stb.). jobb a továbbiakban olyanok segitségével folytatni akik ismerik erre a hivatalos eljárást. mivel én - szerencsére - csak hallomásból ismerem, inkább szakemberekkel együtt járnám végig - helyesen - ezt az utat. önbiráskodástől és hasonlóktól óvakodnék, mert ha lecsuknak azzal azonkivül, hogy magammal bánok el, csak azt érném el, hogy az igazi bünös szabadabban garázdálkodhasson a védtelen gyermekem ellen...

Elég veszélyesen idegbeteg tudok lenni, ha úgy igazából feldühít valaki és ez kimondhatatlanul dühítő és megengedhetetlen lenne, hogy alányomat így bántalmazza valaki.Az biztos, hogy ép bőrrel nem úszná meg.És még a jobb eset lenne számára, ha bemenekülne egy életre a hűvösre és ott rohadna meg.Mert onnantól kezdve életveszélyes lenne számára kint tartózkodni.

Vagy ha esetleg egy háromajtós szekrényről lenne szó, akin nem tudok fizikailag revansot venni, hát max meghívnám vacsorára egy kis gyilkos galóca pörköltre.(Vicc nélkül).

Első körben kimenekíteném abból a kapcsolatból a gyerekem. Gondolom a szülői háznál mindig van helye. Első a testi épsége. Nem köteles tűrni. Ha tűri , akkor lehet hogy igénye van rá.

A férfi megérdemelné a feljelentést látlelettel.