Egy borderline személyiségzavaros hogy öleli meg azt az embert, akitől éppen függ és kegyetlenül kötődik hozzá?

Nem vagyok orvosilag diagnosztizálva, de minden jel arra mutat, hogy borderline vagyok. A kérdésre válaszolva azt mondanám, hogy úgy kapaszkodom belé, mint senki másba, teljesen belebújok, hangosan veszem a levegőt, és végig az jár a fejemben, hogy "ne engedj el, nem, nem szabad elengedned, ne hagyj egyedül, félek, ez így olyan biztonságos, ne menj el soha". Még akkor is, ha ez más ember szerint csak egy "átlagos" ölelés. Nekünk rengeteget jelent, mert én szinte olyan vagyok, mint a csalán, gyűlölöm, ha hozzámérnek, megérintenek, az ölelésről nem is beszélve (tehát nekem rengeteg idő kell, míg annyira megbízom valakiben, hogy eljutok az ölelésig), de ha megvan az az ember, akihez ragaszkodom, akkor megőrülök érte, hogy kapaszkodhassak belé. Ha azt az időszakomat élem, éppen abban az állapotban vagyok, hogy szeretem őt. Csak ugye a borderline-ra jellemző a szeretlek-gyűlöllek érzés, állandó ingadozás, tehát volt olyan, hogy az egyik pillanatban olyan ellenszenvet éreztem a személy iránt, hogy még a kezét sem voltam képes megfogni, undorodtam, majd egy tíz perc múlva már nem akartam elengedni. Borzalmas ez, mert egyik percben megőrülök, ha nem ölelhetem, míg a következőben legszívesebben ellökném, és elrohannék tőle.

Még annyit hozzátennék, hogy sosem én engedem el, vagyis én fejezem be az ölelést, hanem a másik, mert mint írtam, ha abban az állapotban vagyok, amikor kegyetlenül kötődök hozzá, akkor egyszerűen nem bírom elereszteni, és nagyon fájdalmas érzés, amikor vége lesz az ölelésnek, még utána sokáig is alig bírok elmenni a személytől. Arról nem is beszélve, hogy ez olyan mértékű erős kapcsolódás nálunk, ez a bizonyos függés, hogy olyan tartóss, védelmező bástyának érezzük ezt a személyt, ami talán felfoghatatlan lehet egy nem borderline-nak, nem tudjuk elképzelni, hogy összedőlhet. Mindent tőle várunk, mint egy kisgyermek, hogy megtartson minket, segítsen. Tehát, ha egy borderline megölel, akkor sejtheted, hogy piszkosul ragaszkodik hozzád, és nincs visszaút, ha ezt a bástyát, amihez ő kapcsolódik általad, ledöntöd, akkor nagyon "durva" dolgokra számíthatsz. Nagyon óvatosnak kell lenni velünk, mert ha valakihez kötődünk, az nem szűnik meg, bármit tesz a másik.

és aztán mégis elhagy......... akkor rájössz hogy végig csak idealizáltál,saját világot teremtettél köré. ÉS nem tudod befolyásolni. :/