Alkoholista/idegbeteg szülők felnőtt/nemfelnőtt gyerekei! Hogy bírtátok a folyamatos lelki terrort? Hogy éltek most?

Szia. Teljesen át tudom élni amit leírsz. Sajnos az apàm nekem is alkoholista. Kb 9-10 éve iszik.

Minden napos volt a veszekedés, anyám tönkre ment. Apám nem tudott dolgozni sehol az alkohol végett anyám fizette az összes hitelt. Éjjel nappal dolgoznia kellett. 3-an vagyunk testvérek. Volt hogy a báttyám allította le apámat hogy fejezze be amit művel( nem ütött meg minket soha)

Mindig belekötött anyámba. Anyum szinte minden nap sírt.

Báttyám soha nem jött le mindig a szobájában volt, nővéremet nem nagyon izgatja mi van, engem nagyon megviselt. Főleg az hogy láttam anyum hogy szenved.

Teljesen gyenge az idegrendszerem. Utálom ha kiabálàs van valahol vagy ha valaki iszik.

Engem nagyon megviselt. Próbált leszokni róla nem is egyszer de nem sikerült neki.

5 éve elköltöztem otthonról van egy csodás lányom és várjuk a kisöcsit. Sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok de gyenge még mindig. Elfelejteni soha nem fogom.

Talán a kiút csak a költözés lehet neked is.

ma 21:20

Te neked fogalmad sincs milyen egy alkoholista ember. Egy alkoholistával nem tudsz leülni beszélgetni, és soha ismétlem soha nem fogja felfogni vagy azt mondani, hogy rossz amit csinál. Sőt vannak alkoholisták akikből a szeretet is hiányzik. Így amit te írsz egy nagy sületlenség már ne is haragudj.

Kedves kérdező.

Én is azt mondom, amit korábban márt írt valaki. Gyászold meg, a gyerekkorodat majd enged el. Ne engedd, hogy a rossz gyerekkorod érvényesüljön egész életedben. Lépj túl rajta, csakis a jelen és jövő érdekeljen.

Én írtam, hogy a házasságba menekültem, de ez sem jó döntés. Viszont elértem azt, és szerintem mindannyian akiknek jobb lett a felnőtt életük, hogy amint új életet kezdtünk, nem az alkoholista szüleink árnyékában élünk tovább. Onnantól kezdve bármit döntünk, bármit teszünk csakis a mi döntésünk, és nem a szüleink döntése, hibája. Ha ezt felfogod, akkor normális, sikeres életed lehet. Arra törekedj, hogy nem a szüleid árnyékában kínlódj tovább.

"21:20"...lol.

"szüleid szeretnek téged és nem téged akarnak kikészíteni"

Ezt mondd az alkoholista apámnak, aki 25-30 éve piál, gyerekkoromban elüldözte az összes barátom, naponta megkaptam hogy egy senki vagyok, és semmi nem lesz belőlem az életben. Vagy mondd anyámnak, aki a mai napig hallgathatja hogy lek..rvázzák, ugráltatják, és évtizedek óta megy tönkre, mert ha ő nem lenne, akkor senki nem nevelt volna engem, vagy a testvérem, és mi is ott lennénk most ahol az alkoholista apám. Az a gond, hogy egy alkoholistával nem tudsz mit kezdeni, hiába beszélsz vele, egyik fülén be, a másikon ki. Az alkoholista egy r..hadék, önző ember, aki magán kívül soha nem gondol senki másra, és nem érdekli hogy életeket tesz tönkre.

Számomra egyetlen lehetőség a menekülés volt, és tudtam saját, önálló életet kezdeni, de a mai napig gondjaim vannak abból, hogy elcseszett vagyok lelkileg és szociálisan, mert 15-20 évnyi lelki terrort nem lehet csak úgy kinevelni magunkból, hanem egy hosszú folyamat kell hozzá, és akkor sem feltétlenül leszel olyan mint mások.

Nekem nem ittak a szüleim, de mégsem volt gyerekkorom. Apám nagyon korán meghalt, anyám meg lelépett egy pasival. Testvérem nem volt. 15 és fél évesen már éjszakai vagonrakásból tartottam fenn magam, mert nem akartam intézetbe kerülni. Ez persze feketén ment, mert ennyi idősen még az átkosban sem dolgozhattam volna. Fasza volt, amikor középiskolában, később az egyetemen majd' kiestem a padból, és csak a kávé tartotta bennem a lelket.

Őszintén megmondom, fogalmam sincs, mihez kezdtem volna a mai viszonyok mellett.

*Őszintén megmondom, fogalmam sincs, mihez kezdtem volna a mai viszonyok mellett.

Ezt úgy értem, hogy ha teszem azt 50 évvel később, manapság lennék 15 éves.