Szülők, ti hogy fogadtátok/fogadnátok a felnőtt gyereketek szilikonmellét?
Gyerekvállalás előtt állunk, utána szeretném megcsináltatni. Pocsék géneket örököltem, nálunk a nők melle kicsi és rugalmatlan, azaz amikor szoptatáskor megduzzad, utána már csak lóg. Igazából még nem is szültem, de már most eléggé lógós, pedig a-b kosár közötti a mérete...
Ha megcsináltatom, akkor biztos, hogy nagyobbat kérek majd, ha már lúd, legyen kövér alapon. Viszont nálunk a nők általában büszkén viselik a kinyúlt tejeszacskóikat, mint az anyaságuk legfőbb bizonyítékát. Ráadásul minden plasztikai beavatkozást elleneznek. Anyukám hasát akut császárral hosszában kettévágták, aztán gyorsan összefércelték. Annyira szörnyen néz ki, hogy erre még a tb is állná a plasztikát. Ő se szereti. Mégse hajlandó elmenni megcsináltatni, mert "az olyan mű".
Lehet esélyem arra, hogy elfogadják és ne ezzel piszkáljanak majd később állandóan? Egyáltalán mit lehetne mondani, ami segít ebben? Ha nem muszáj, nem szeretnék mindig ezen vitatkozni...
Szeretnék szoptatni ha lehet, ezért mindenképpen csak a gyerekvállalás után jöhet szóba. De akkor is észre fogják venni és nem foghatom a gyerekre, hiszen lógnia kellene.. anyukám azt is észreveszi, ha híztam vagy fogytam akár csak egy kilót is, teljesen kizárt hogy egy ilyen változás ne tűnjön föl neki.
Sajnos nem azok a fajták, akiket le lehet rendezni annyival, hogy én így akartam és kész - akkor jön az ultimate érv, "mi csak a te javadat akarjuk, kislányom", és ha ezt kimondták, utána mondhatnak bármit. Lassan tíz éve játszottam el, hogy beadtam az egyetemi felvételit a hátuk mögött - azóta is hallgatom :D
Ezt szeretném valahogy elkerülni, ha lehet. Gondoltam, hátha valaki volt hasonló helyzetben.
Második: a szoptatást nem befolyásolja, mert a tejmirigyekhez nem nyúlnak, mélyebben fekvő szöveteket érint a beavatkozás. Én is tudtam szoptatni, pedig gyerekvállalás előtt végezték el a műtétet.
Nekem különösebben nem szóltak semmit. Egyrészt tudták, hogy kamaszkorom óta zavar, hogy gyakorlatilag semmi mellem nincs, másrészt már külön életem van, nem szólnak bele.
Egyedül apám félt nagyon az altatástól, nehogy ott maradjak a műtőasztalon. Amikor már végeztek, felébredtem és a férjem felhívta őket, hogy minden oké, akkor megnyugodott.
Azóta már volt egy másik, sürgősségi altatásom (szülés kicsit balul sült el, műtőben raktak össze utána), apám akkor is parázott, neki az altatás a mumus valamiért. De még élek :)
Ha nem hozod fel a témát, nem tudnak mit mondani. Ha megállapítják hogy milyen bögyös lettél, mondd hogy te is észrevetted. Gondolhatják hogy esetleg a fogamzásgátlóktól, vagy a gyerekvállalástól alakult ilyen szerencsésen a tested.
A gond ott kezdődik ha engedsz vitát nyitni róla. Ha megkérdezed a véleményüket vagy az engedélyükért folyamodsz. Akkor még húsz év múlva is ezt fogod hallgatni.
CSak természetesen viselkedj és minden jó lesz. Egyébként ha már benn lesz az implant úgysem tudnak semmit tenni. Látni fogják hogy neked sokkal jobb így.
Egy konzultációt babavállalás előtt megérne az orvossal a dolog. Lehet hogy nem is lenne szükséged fölvarrásra, csak az implant behelyezésére. Akkor pedig babavárás előtt is megoldható lenne. A konzultációt én biztos beiktatnám a közeljövőben a helyedben.
"...felnőtt gyereketek..."
Ennyi.
Felnőtt vagy. Hamarosan magad is anya. Hogy akarsz gyereket nevelni, ha a saját testedet illető döntésekért nem vagy képes vállalni a felelősséget???
Másrészt: te magad is ítélkezel Anyukád fölött, amiért NEM megy plasztikáztatni, nyilván ezt az otthoni légkörrel szívtad magadba, szóval vélhetően megkapod majd tőlük is, vagy szemtől szembe, vagy a hátad mögött - ahogy te is most kitárgyaltad itt Anyukád császármetszését.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!