Az apám lenéz azért, mert képzőművészetet tanulok és ezzel szeretnék foglalkozni. Nagyon rosszul esik, amiket mond. Meg tudnám győzni valahogy, vagy hagyjam rá?

Nem akartam "adni alá a lovat", de a kedvét sem akartam elvenni a hölgynek.

Mivel magára maradt a családdal szemben, legalább egy kis biztatást megérdemel a részemről.

A saját életéről úgyis önmagának kell majd döntenie.

Amúgy eszembe jutott egy régi vicc.

Az apa büszkélkedik a gyerekeivel, és meséli:

- az egyik gyermekem szobrásznak készül,

- a másik gyermekem festőnek készül,

- de a harmadikat már mindenképpen bankárnak adom, hogy majd el tudja tartani a testvéreit.

Édesapád már tapasztalt , tudja hogy ebből nem fogsz tudni megélni.

Személy szerint ismerek ilyen embert aki művészetet tanult, az ő szavai: Bárcsak anyámék mást erőltettek volna rám mint amit én akarok, akkor most meg tudnék élni.

Ez sokat elmond szerintem.

Most a 30 éves kor küszöbén nincs semmije.

Persze ez csak az anyagi oldala, de ott a lelki hogy állást nem talál ezzel a végzettséggel, mert ahhoz jó kapcsolatok kellenének, és ez felőrli.

Nem lenézem a művészeket, de ebből megélni nagyon nehéz manapság, jó kapcsolatok kellenek hozzá , vagy egy nagyon jó ötlet. De szerintem mindenképpen kell egy B terv, tanulj valami kétkezi szakmát amihez nyúlhatsz ha szükség lesz rá.A művészetet pedig művelheted, tanulhatod , munka mellett is , így anyagi biztonságod is lesz , és nem esel pofára ha mégsem lehet megélni belőle.

Látom semmi építőjeleggű válasz nem érkezett, csak a szokásos laikus értetlenkedés. A kérdezőhöz:

Nos, ha valaki szakmai elismerést és ezzel párosuló anyagi megbecsülést akar kiérdemelni, akkor azt csak is professzionális vonalon lehet elérni. Ha képzőművész akarsz lenni annak alapfeltétele a főiskola/egyetem. Ez a "éhezőművész" meg "nem tudsz elhelyezkedni vele" dumát azok nyomják akiknek semmi rálátása, de még elképzelése sincs arról mit is csinál egy egyetemet(!) végzett profi művész. Én 30 éves vagyok, Msc képzőművészeti diplomával rendelkezem, középiskolában művtörit oktatok és tervezőgrafikusként dolgozom egy hazai jó nevű nyomdaipari vállalatnál. (...és nem nyaltam ki érte senki hátsófelét) A lényeg az, ha komolyan akarsz ezzel fogllalkozni akkor azt csak is magas szinten érhető el. Mivel ebben a szakmában is verseny van, könnyen belátható, hogy egy OKJ-S grafikus oklevéllel nemsokra megy az ember, felmorzsolódik a munkaerőpiacon.