Ez minden normális családban így megy?

Ma történt reggel, hogy kimentem kakaót csinálni, előtte megmostam a hajam. A tej nem volt elég, megkérdeztem anyát van-e még itthon, mondta hogy "ha tej kell kimész és lesz". Vizes hajjal a legjobb kimenni, főleg úgy hogy beteg vagyok, tehát kimentem hoztam tejet és jöttem is be, ez kb fél perc volt. Elkezdte mondani, hogy az se érdekli ha megdöglök és majd meglátom, hogy senki nem fog mellettem állni ha nagy baj van mert semmit nem érek. (Igen ezt így mondta, és nem, nincs benne túlzás.) Természetesen ez után nem bírtam megtartani magam és elkezdtem sírni, ekkor jött az a mondat hogy "Úgy van, sírj csak, ebből látszik hogy egy utolsó gyáva féreg vagy" Nem tudom kinek hogy esik a saját anyjától ilyen mondatokat hallani, igaz hogy 17 éve tűröm ezeket, de van amikor már sok, amikor nem tudom magam kontrollálni, ilyen volt kb 1 hónapja is. A sztori annyi volt hogy húgom véletlen kék körömlakott öntött a pólójára, de alig látszott és mondta anya hogy akkor mosson magára, mert ezek után biztos hogy nem fog, majd előteremtjük magunkat a kaját meg minden egyéb mást. Ééés ekkor mondtam hogy "de anyaként az a dolgod hogy eltarts minket és...." Láttam, hogy vérben forognak a szemei, köpni nyelni nem tudtam mert már ütött mint a veszedelem (nevelő apám itthon volt, megszokta hogy megüt minket anya), ezután berángatott a hajamnál fogva a szobámba, földre vágott és ütött rúgott ahol ért, már ordítani nem tudtam, komolyan azt hittem meghalok, itt a vége mindennek. Már az ájulás szélét voltam annyiszor ütötte meg a fejemet, ekkor jött be nevelő apám és látta, hogy ez így nem lesz jó. Anyát lerángatta rólam, de még akkor is kapálózott hogy ő ütne engem még szívesen. Kb 2-3 órát feküdtem ott a földön és sírtam egy magamba, nevelő apám bejött és megnézte minden oké-e velem (kórházba dolgozott pár évig) Szép lila foltok a karomon, a hátamon, és az oldalamon. Másnap nevelőapámmal beszélgettünk és mondta hogy egy hajszál választott el attól hogy félholtra verjen anyám. Azóta anyám szemébe nem merek belenézni, inkább tűröm amit kapok és kussolok, tartson gyávának, már nem érdekel. Nincs itt már nevelő apám aki megvédjen mert 1 hete elköltözött, nem bírta ezt tovább. Hatalmas vita volt az elköltözést megelőző napon, anya kitalálta hogy nevelő apám megütötte, de ez már mindegy. Mit is tudnék tenni ilyen helyzetben? Négyen élünk most együtt. Legkisebbik húgom (7), A középső húgom (15), anya, és én (17). Fontos lenne ha hasznos tanácsot, segítséget kapnék tőletek.