Létezik, hogy ilyen családban normális legyen valaki?

Ne azt nézd, hogy veled milyen, hanem azt, hogy másokkal hogy viselkedik. Az többet elmond a jelleméről, és arról, hogy hosszabb távon mire számíthatsz.

Pl.:

Bunkó a pénztárossal? Menekülj. Ha nem kiszeret belőled, téged se fog tisztelni.

Hogy reagál ha befurakszanak elé a sorba?

Hogy viselkedik a családjával?

Egyébként NEM törvényszerű, hogy ő is olyan legyen, mint a családja.

Hülyeség ez a vér nem válik vízzé dolog.

Igen, igaz, hogy a gyerekkor nyomot hagy rajtunk, de sok emberre pont úgy hat, hogy a látott mintának az ellenkezőjét "viszi tovább".

Pl.: Alkoholista szülőnek antialkoholista lesz a gyerek.

1,5 év kevés, ha még nem bízol benne.

Nézd, a gyerekek gyakran csodával határos módon elkerülik a szülők pszichózisa okozta károsodást. Ilyen van.

Nem tudom, hány évesek vagytok, de ha hosszú együttjárás alatt sem találsz benne súlyos hibát (és itt a hosszú legalább 3 év, de inkább 4 vagy több), akkor nyugodtan hozzámehetsz. Persze ez idő alatt maximálisan ismerd meg egyrészt te magad, másrészt más barátaid is iserjék őt meg. Ezt úgy lehet elérni, hogy ne csak kedveseddel kettesben, hanem más barátokkal is legyenek közös beszélgetős programjaitok, ahol a kedvesedet megismerhetik a barátaid is, kellő alapossággal. Ez azért fontos, mert a szerelem elvakít, te nem biztos, hogy kiszúrsz valami fontos tünetet - mert nem akarod látni. Ez normális, de veszélyes, és úgy kerülheted el, hogy a kedvesedet jól ismerő barátaiddal beszélgetsz a barátodról, hogy ők milyennek ismerik (kicsit bonyolult lett ez a mondat, de talán érthető).

Szerintem így kellően meg tudnál győződni a kedvesed normálisságáról.

okos csajszi vagy :) és ezt komolyan mondom. mindenkinek ennyire felelősen kéne párt választani magának és apát a gyerekének.

sok dolgot fogok leírni, remélem nem lesz zavaros:

az első: mivel saját bőrömön tapasztalom, h a géneknek hatalmas szerepe van, a nevelésnek meg még inkább, így ezt soha ne hagyd figyelmen kívül. nem feltétlenül fiatal korban, szerelmesen ütközik ki az ember valódi énje, hanem később, mikor kezdenek jönni a mindennapi terhek.

a másik: van ugye a mondás: nézd meg az anyját, vedd el a lányát. ennek analógiáján elindulva: nézd meg az apját, menj hozzá a fiához.

a szülők jelleméből lehet következtetni a gyerek későbbi viselkedésére.

harmadik: valóban nagyon jó ötlet, hogy nézd meg hogyan viselkedik másokkal. minden nap mást vegyél szemügyre: az elesetteket, szegényeket, az időseket, a kismamákat, a gyerekeket. tehát ami épp szembe jön. :) fontos, h olyanokat nézz, akik vele nem egy szinten vannak, inkább lejjebb. a feljebbvalókkal automatikusan udvarias az ember, tehát az nem mérvadó, bár azt sem árt megfigyelni.

1.5 év még édeskevés egy kapcsolatban, pláne ha nem éltek együtt. én kb 3 év után mertem azt mondani, h oké, ebben az emberben bízhatok. igaz elég korán összeköltöztünk, de kellet idő, míg megmutatkozott, h számíthatok rá. abban már az első percben biztos voltam, h nem rámolja ki a lakásomat, amint kulcsot adok neki :)

nekem mondjuk mindig is fontos volt, h a párom jó családból származzon, és mivel ez jó esetben fél év alatt bőven kiderült, így az arra nem alkalmas versenyzőkkel nem kellett sokáig balettozni :)

ja, az én párom is kamuzott a szüzességéről, és elég sok idő után vallotta be az igazat, de emögött nem volt több, mint hiúság. :) minden másban őszinte, és már akkoriban is gyanús volt, h én voltam az, aki elvette az ártatlanságát :)

6-os!

Ez jó. :)

3. vagyok.

Akartam én is írni, de kimaradt.

Nekem is sumákolt a párom a szüzességével kapcsolatban.

Ő 23, én 21 voltam, s vele ellentétben nekem már volt tapasztalatom. Szégyellte (de minek!), utólag vallotta be.

Ez jellemző (mindenhol azt szajkózzák, hogy így ciki, úgy ciki, nem csoda, hogy sokan azt hiszik, hazudniuk kell - holott nem...).

Ebből a kis hazugságból nem szabad messzemenő következtetéseket levonni.

A többire kell odafigyelni.