Elmondjam a lassan 80 éves apámnak, hogy emlékszem rá, hogy pici koromban egyszer molesztált?

Én elmondanám a férjemnek, sőt egy szakembernek is. A válaszadókon jól látszik, fogalmuk sincsen, hogy mekkora sebeket ejt egy ilyen eset!!! Engem kiskoromban egy idegen berángatott egy sikátorba és meg akart csókolni. Elszaladtam, de azóta is rossz érzés, pedig nem is az apám volt. El tudom képzelni, milyen lehet ha az ember még együtt is él a molesztálóval. Az ilyen nem évül el az ember lelkében emberek!

Mindenképp mondd el a férjednek és keress fel egy szakembert is. Ami az apádat illeti nem tudom. De talán egy szakemberrel azt is kiderítitek, mi lenne neked a legjobb, ha elmondanád neki, vagy ha nem.

Az utolsóval értek egyet, a többi válaszolóra nehogy hallgass. Hasonló esetben voltam, egy hónappal ezelőtt elmondtam a barátomnak (10 év után), azóta pszichológussal beszélek róla, mert rájöttem, hogy mekkora hatással van most is néhány dologra az életemből.

Ennek az embernek nem kell megbocsátanod, ha nem akarsz, sem kímélned. Azok után, hogy benned, a saját gyerekében évtizedekre kárt okozott. Hihetetlen...

Én a helyedben elmondanám a férjednek. Függetlenül attól, hogy most, évtizedekkel később, vagy korábban idéződött fel benned a múlt, ha napi szinten gondolsz rá és megnehezíti az életed, mindenképpen lépned kell ez ügyben. A szakember bevonását én is támogatom, mindenképpen beszélj erről valakivel, a férjed a legkevesebb.

Engem 8 éves koromban a szomszéd csalogatott be a házába, ahol is megpróbált megcsókolni és fogdosott. Sikerült elszöknöm, mielőtt más is történhetett volna. Amikor elmondtam a szüleimnek, nem hittek nekem, kinevettek, hogy honnan veszek ilyen hülyeségeket szegény öregemberről (már 60-on felül volt...). A mai napig undorodom tőle, ha meglátom. Mindig gyűlöltem a gondolatát is, hogy anyám elvárta, hogy köszönjek neki és megkérdezzem, hogy van. Neki sem tudom megbocsátani, hogy nem hitt nekem, nemhogy annak, aki megpróbálkozott ilyesmivel.

A mindennapi életben, szerencsére, nem okoz nehézségeket, de olykor eszembe jut, és beleremegek a gondolatba... Bele se merek gondolni, milyen lehet, ha ezzel az emberrel egy fedél alatt élsz, aki nevezetesen az apád. A legundorítóbb dolog a világon egy gyerekre rámászni, különösképp ha a saját gyerekedről van szó.

Egyetértek az előttem szóló két válaszadóval, hogy nem kell megbocsátanod neki vagy elnézőnek lenned vele. A férjed talán segíthet eldönteni, mi lenne a legcélszerűbb. Bár mikor én elmondtam a páromnak, nagyon dühös lett, s mindmáig legszívesebben betörné a szomszéd arcát, ha lehetősége adódna rá...

21/N

Kedves Kérdező! Te már eldöntötted, hogy boritod a bilit!

Most,hogy megerősitést kaptál, nyugotabb lélekkel fogod megtenni.

Javasolnám Neked, hogy Tedd Édesapádat egy pokrócba, vigyétek ki Férjeddel egy parkba, és ültessétek le egy padra. Álljatok elé, és mondjátok meg neki, hogy a virsliért most ez a jussod. Szevasz!

aztán éld az életedet tovább abban a tudatban, hogy faxa gyerek voltál, jól beolvastál neki!

a bosszu, a harag, a gyülölet betegséget okoz, a megbocsátás gyógyulást.

Még a Pápa is megbocsátott, és szóba elegyedett az Őt támadóval.

Mindemellett megértem, hogy a gyereklelkednek borzalmas élmény lehetett.

Tégy belátásod szerint. De kérlek, hogy ird majd le azt is, hogy mi lett a folytatás! köszönöm. üdv.Edit.

Hasonló dolgot éltem át 6 éves koromban. Közeli rokonunk csalt le a pincébe, és adta a kezembe a szerszámát. Azt használta ki, hogy engedelmes gyerek voltam. Akkor már tudtam, hogy a szexnek köze van a kisbabákhoz, de elég homályosak voltak az ismereteim, és RETTEGTEM, hogy babám lesz attól, hogy megfogtam. A mai napig emlékszem az undorra, pedig jó régen történt. Később kiskamasz koromban újra próbálkozott. Még akkor sem mertem beárulni, valami hülye szöveggel leléptem, erőszakoskodni meg nem mert.

A lényeg, hogy sosem mondtam el a szüleimnek, mi történt. Piszkosnak éreztem magam. A következmények? Hát voltak bőven. Félni nem féltem a szextől, de nem tudtam annyira ellazulni, hogy élvezzem is. Évek kellettek, hogy megtanuljam. Hiába akartam nagyon babát, évekig nem jött össze, mert féltem a teherbeeséstől. Miután megszülettek gyerekeim, rettenetesen aggódtam miattuk. Gyakorlatilag minden bokorban pedofilt láttam, és a mai napig nagyon ügyelek arra, hogy ne maradjanak férfivel kettesben.

Ma már tudom, hogy beszélni kellett volna róla, legalább a szüleimnek. Hogy meg kellett volna őt büntetni. Most már nincs értelme. Tudom, hogy a saját felnőtt gyerekei sem tartanak vele kapcsolatot, bele sem merek gondolni hogy miért. Mert ha őket is bántotta, megakadályozhattam volna azzal, hogy szólok, mert ők néhány évvel fiatalabbak nálam.

Kérdező! Szívem szerint az mondanám, mondd el neki, hogy emlékszel. Boruljon a bili. De saját magamról tudom, hogy nem tudnám megtenni, hamarabb varrnám be a számat, minthogy erről beszéljek.

Ha van hozzá erőd, tedd meg. Lehet, hogy megkönnyebbülsz tőle, lehet, hogy ő is megkönnyebbül, nem mintha megérdemelné.

A pszichológust jó ötletnek tartom. Azt hiszem, én is megpróbálkozom vele, mert eléggé felkavart a kérdésed.