Elmondjam a lassan 80 éves apámnak, hogy emlékszem rá, hogy pici koromban egyszer molesztált?

Talán 4-5 éves lehettem. Apám még pizsamában feküdt. At mondta van egy vitsli a takaró alatt, fogjam meg. Én tudtam, hogy nem az, ellenkeztem, de addig bizonygatta, hogy az bizony virsli, hogy megtettem. Undorral. Utána persze mondta, hogy maradjon a mi kis titkunk. Szerencsére amikor Anyukám belépett, azonnal elmondtam neki. Anyu kiküldött a lépcsőházba és hallottam, hogy üvőlt Apámmal. Soha többé nem történt ilyen és soha nem került szóba. Szerintem abban bíztak elfelejtem. Néhány éve apám valami olyan szex oldalt nézegetett a neten, ahol apa-lánya képek vannak. Valami elbénázott és elmentette a honlapot a kedvencek közé és engem kért meg, hogy tüntessem el, gondolom félt Anyutól. Akkor sem szóltam, de belül fortyogtam. Én sosem hoztam elő a témát, de csakis Anyukám miatt. Szerintem ő el akart volna válni, de aztán maradtak együtt, de a házaséletüknek vége lett. Anyukám nem rég meghalt. Apukámmal egy házban lakunk a férjemmel és a két kislányommal. Apám Anyu halála miatt most nagyon padlón van. Lelkileg is és fizikailag is egy roncs. Sokat sír, hogy elrintotta a saját életét és Anyuét is. Várja a halált. Bennem meg kavarognak az érzelmek. Sosem voltam apás, de most sajnálom, annyira szerencsétlen. Néha viszont at arcába mondanám, hogy emlékszem.

A férjem sem tud semmit, elviseli apámat (akinek alapból is elviselhetetlen a természete, baromira tudálékos), és ha elmondanám neki, biztos még kevésbé viselné el. De itt élünk együtt. Egy házban, de külön lakásban. Apu ránk van utalva. Mi vásárolunk neki, visszük orvoshoz... Elmondjam Apámnak, hogy tudom? És a férjemnek? Vagy majd, csak ha apám meghalt?