Hány éves kortól maradhat egyedül a gyerek, és mennyi időre?

amikor óvodások voltunk akkor anya reggel elvitt, és délután vagy ő vagy nagyapám jött értük.hétvégékre rendszeresen egyedül maradtunk, mert nagyapám lement a telekre anya meg dolgozott.

mikor nővérem(2 évvel idősebb nálam) iskolás lett akkor már egyedül jöttünk. 7-8 éves koromtól már egyedül jöttem/mentem suliba. amúgy az iskola és az óvoda is kb 5 percre volt tőlünk. csak 1-2 úttesten kellett átmenni.

amúgy szerintem ez függ a gyerekek érettségétől is. van akit egyedül lehet hagyni mert el tudja magát foglalni, de van olyan akit 5 percre se lehet magára hagyni

Én 8 éves voltam, amikor az anyukámék elsőnek itthon hagytak. Kb. 1 órára mentek el, nagy bevásárlásra az akkor 10 éves nővéremmel.

Nem voltam se beteg, se más bajom nem volt. Nem szerettem volna menni. Megbíztak bennem és nem játszottam el a bizalmukat. Néztem a tv-ben a mesét.

Van egy 3,5 éves lányom és egy 1 éves. Mind a kettő alszik délután (jelen pillanatban is) általában 3-4 órát. Jó az alvókájuk. A szemetet ilyenkor viszem le. Mi a fsz-n lakunk egyébként.

Az ajtót nem zárom be, a rácsot (ajtó és a rács között van 1,5 m2-s "folyosó") viszont igen.

Kiszaladok a kukához (kint van mind a kettő az utcán, a ház mellett közvetlen), és kidobom a szemetet.

Kb. 1 perces folyamat az egész. Amikor visszamegyek benézek a lányokhoz, hogy minden rendben van-e?!

A nagyobbik lányom van már annyira értelmes és okos, hogy ha esetleg hamarabb ébred fel, akkor leül a tv elé és nézi a mesét, amíg esetleg (bár ilyenkor nem fordul elő) ledobom 1 perc alatt a szemetet.

Boltba, máshová nem megyek nélkülük. Nem hagyom őket több időre felügyelet nélkül. Ha halaszthatatlan dolgom van, ahová nem szeretném vinni őket, akkor a gondnok hölgy nagyon szívesen vigyázz rájuk vagy a mellettünk lévő szomszéd asszony (ő 0-24-ig itthon van, fiatal).

Terveink szerint (férjemmel) 10-12 évesen fogjuk első körben egyedül itthon hagyni a lányokat. Persze ez függ, hogy mennyire lesznek érettek hozzá. Ami ugye azért nem kicsit függ a neveltetéstől is!

Szerintem teljesen más, hogy a mai világban egy forgalmas út mellett gondolkodik az ember, vagy 30 évvel ezelőtt egy csendes kis faluban. Ez az iskolába küldésre értem.

Az otthon hagyás attól is függ, mennyire talpraesett, anyás, vagy hiperaktív egy gyerek.

Én 6 évesen szülők nélkül jártam suliba (azokat akik ugyanazon a lakótelepen laktak és busszal jártak, a tanítónő kikísérte a buszmegállóba, onnan együtt buszoztam 4 osztálytársammal, a lakótelepen meg egyedül mentünk haza)

Előtte volt egyszer-kétszer, hogy oviból egyedül mentem haza (kb 3 perc séta, akkoriban 0 autó ment), vagy félúton találkoztam anyuval. Papáméknál eljátszottam az udvaron egyedül már olyan 3 évesen, persze nagyszüleim messzebbről figyelték mit csinálok. Anyuval meg mindig jártam boltba. Azt sose láttam hogy vinné ki a szemetet, így gondolom azt este csinálta meg mikor aludtam.

10 évesen már otthon hagytak estére, ha programjuk volt, 12-13 éves korom óta meg egész hétvégére.

Mindig imádtam egyedül otthon lenni, volt elég kajám, enyém volt a ház, ehettem a szobában, mehetett hangosan a tévé, nem kellett felvennem a papucsomat, rohanhattam a folyosón, imádtam, sose volt ebből gond. 10 éves korom előtt meg mamámnál voltam ilyenkor, ha szüleimnek valami esti programja volt.