Torvenyszeru, hogy az apanak nagyobb a tekintelye a gyerek elott, mint az anyanak, vagy en csinalok valamit rosszul?
A fiam 13 eves, rajta kivul meg ot gyerekem van. Mind kedves, aranyos, udvarias, tisztelettudo, a legidosebb fiam van tul a kamaszkoron, vele akkor se szaladt el a lo. Szoval a 13 evessel van gondom, ugy erzem, valami miatt nem vagy kevesbe tisztel. Ma azt mondta, mikor valami miatt megszidtam, hogy remeli, elcsereltem a korhazban. Ha nyolcadszor mondok neki valamit, hogy tegye meg, szajhuzogatasok es morgasok kozepette megteszi. Allandoan kritizal, mar azt is mondta ram, hogy "anyak gyongye", persze gunyos hangsullyal. Az osszes gyerekemet jobban szeretem, mint ot, a legkedvesebb persze az ikertestvere, akit valosaggal istenitek.(mar szerinte) A fura, hogy mas elott viszont megved, gyakran tulzottan is. Pl. Anyosom itt volt delben, ebedeltunk, kedvesen, nem fikazva, megjegyzi, hogy mit tehetnek meg a martasba, hogy finomabb legyen. Fiam rogton kozbevag, hogy anyu tokeletesen foz, sokkal jobban, mint a nagyi. Mikor a baratnom megjegyezte egyszer, hogy egy jo ot kilot leadhatnek (szinten joszandekuan), a fiam beszolt neki, hogy az o anyjanak nincs szuksege dietara, a neni viszont leadhatna egy tizest.(a baratnom se kover.) stb.
A ferjem viszont abszolut tekintely elotte. Csendes, nyugodt, higgadt ferfi az apja, soha meg a hangjat sem emelte fel, eleg ha megjelenik, es o maris olyan kis jol nevelt, mint a tobbi. Nagyon felnez az apjara, rajong erte, aminek szivbol orulok, es meg tudom erteni, de vajon en mit rontok el?
Kedves Kérdező!
20 éves lány vagyok, és én is kb. így éltem meg a kamaszkort. Folyton visszamondtam a szüleimnek, sokszor nagyon csúnyákat mondtam rájuk, és tiszteletlen voltam. Mások előtt ennek én sem adtam hangot. Aztán jött egy fordulat az életembe, egy lelki dolog, ami egyik napról a másikra. teljesen megváltoztatta a szüleim felé irányuló viselkedésemet. Megtanultam értékelni őket.
Sokat gondolkodtam, hogy miből adódott a korábbi hozzáállásom. Valószínűleg abból, hogy nem tudtam sem anyukámmal, sem apukámmal mély, intimebb témákról beszélni, mint szerelem, van barát/nincs barát, érzések stb.
Fiúkkal bizonyára nehezebb ilyen jellegű kapcsolatot kialakítani, de nagyon tessék éreztetni vele, hogy érdekli minden gondolata, butának tűnő, gyerekes érzelmei, hogy nagyon fontos Önnek. És tessék beszéltetni! Nekem ez hiányzott igazán.
Kedves, törődő nőnek tetszik tűnni, remélem sikerül megoldani a fennálló nehézséget. :)
Jó érzéssel olvastam minden hozzászólást és az jutott eszembe,hogy milyen emberek is lehettek,hogy ilyen normális módon leálltok és segíteni próbáltok egy idegennek.Mindenki ül a kis gépe előtt,Írja az ötleteit,valakinek meg még akár meg is oldódhat a gondja.
Jó fejek!Remélem boldogok vagytok,szerintem megérdemlitek!
Koszonom, kedves 20 eves lany! 39 eves vagyok, ugyhogy ha visszalatogatsz, es irsz meg, nyugodtan tegezz! (Bar mar van egy veled egyidos fiam is) Egy mai szosszenet: apukaval motorokrol beszelgettek. Fiam valamelyikre megjegyezte, hogy tetszik neki, apukaja, hogy neki nem annyira, erre a fiam, hogy akkor neki sem tetszik, mert nem akarja, hogy olyan valami tetszen neki, ami az apjanak nem. Na ennyit a nagy lazadasrol...
En persze megint megkaptam, hogy kivetelezek az ikertesoval, mert mindig neki szedek eloszor. Erre a masik kisfiam megjegyzi, hogy szerinte nem is, hanem a legidosebb batyjukkal kivetelezek. Komolyan, falnak megyek toluk...
#12 voltam
Nagyon szép dolognak tartom részedről, hogy ennyire törődsz a helyzettel. Az én anyukám soha nem tett azért, hogy rájöjjön (akár segítséggel is), hogy miért nem működik a kapcsolatunk. Szorítok neked!
Kedves Utolsó!
Egyszer egy idős néni azt mondta, hogy a szülő mindegyik gyerekét egyformán szereti, csak éppen mindegyiket másmilyen módon. Mert mind külön lény, különböző egyéniséggel, magatartással, habitussal, stb.
Kommunikáció szakon tanulok, tehát zsigerből a beszédet (és metakommunikációt) tartom minden probléma kulcsának. Egy nyitott, őszinte beszélgetés a legjobb kezdet.
Kezdetnek például (mivel ilyen szép nagy család vagytok) játszhatnátok közösen akár Activity-t, ahol vele lehetnél egy csapatban. Ez segítene egymásra hangolódni, s a közös cél köztudottan közel hozza egymáshoz az embereket. Ezen kívül együtt lehet a család, ami gondolom ennyi gyerekkel nem oldható meg egykönnyen, és még költséghatékonyabb is, mint elmenni egy külső helyszínre.
Nekem anno a hasonló társasozós esték sokat segítettek, tehát tapasztalatból beszélek. :)
Kedves utolso valaszolo! Ez a gyerek gondolata, nem az enyem. Hogy a csudaba szeretnem ot kevesbe? Ot is en szultem.
Egyebkent elolvastuk a gyerekkel kozosen a valaszokat, csak mi ketten, es nagyon tetszett neki, hogy "ennyire a fejemben jar", tobb dologgal egyetertett, tobbel nem, a 20 eves lany valaszoloval pedig szivesen megismerkedne, "mert biztos jo csaj, ha ennyire jo fej", de mondtam neki, hogy 13 evesen a fiatalabbaknal joval nagyobb eselye lenne:-D Ebbol persze kialakult egy nagyon aranyos beszelgetes, amibol kiderult, hogy tetszik neki valaki. Eddig hiaba probalkoztam ezzel a temaval, ha csak felhoztam a tiniszerelem temat, a "lanyok-hanyok" attitud ment. Szoval most van egy kozos titkunk, errol meg az apja sem tud, a kovetkezo doccenoig pedig majd megleszunk valahogy:-D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!