Kedves anyukák, kicsi gyerekkel otthon lévők! Mit csináltok egész nap?

9 hónapos, egyelőre még jól kezelhető, a járókából megszökős rész még odébb van.

Én vizsgára készülök, illetve a férjem vállalkozásába segítek be (külföldről áru beszerzése, levezénylése). Ezt tudom úgy csinálni, hogy közben a gyerekre is rálátok és félre tudom tenni a laptopot, ha kellek. A férjem meg értelemszerűen nem fog azon kiakadni, ha azt mondom, hogy csak fél órával később tudom lebonyolítani a telefont, mert éppen etetek/fektetek.

hát azokat az anyukákat nem értem, akik vécére sem tudnak elmenni, szerintem ez a saját hibájuk.

ha a mászókából kimászik a gyerek (amire szerintem csak nagyon kevés gyerek képes), akkor más alkalmatossággal kell megoldani, amiből nem tud kimászni. nehogy már az egyéves döntsön mindenben, és ravaszabb legyen, mint a felnőtt ember. ez a felnőttről mond el elég sokmindent.

hát nem tudom

de nekem azért még 3 gyerek mellet is van időm mindenre :-)

van egy csomó olyan dolog ami 2-3 perces feladat

és simán be lehet fogni akár az 1 évest is :-D

pl csipesz adogatás

vagy kosárba a ruha és azt tömje be a mosógépbe vagy rángassa ki a a kosárba

főzésnél is tudnak segíteni pl a karfiolt szedje rózsáira

ha nagyobb akkor gomba vágás

kevergesse a habarát

vagy más apróbb dolog

szerintem egyszerűbb ellátni feladattal mint elvárni h ne a szoknyámat fogja :-D

Leírom neked a mai napomat, két átlagos viselkedésű gyerekkel, az egyik négy, a másik egy éves.

6.30-kor kelek, összerakom magam, wc.

7.00-kor keltem a nagyot, a kicsi vagy fenn van, vagy őt is keltem. Összeszedem a ruhát, a szobájuk gyors rendbetétele (ablaknyitás, ágynemű igazítás).

7.00-7.30 között kakaókészítés, tápszerkészítés, könyörgés, menj pisilni, vetkőzz, idd a kakaót, ne borítsd a kanapéra, ne harapd meg a tesódat, öltözzél már, gyere vissza (a kicsi utálja a pelenkázást, pucér seggel menekül, ha nem kapom el időben, oda pisil éppen, ahol rájön).

7. 30 és 8.00 között. Vedd a cipődet, gyere ide, kell a kabát, kocsi melegítés, ülj már be, ne feszítsd magad, be kell kapcsolni az övet. Amíg a nagyra ráadom a kabátot, sapkát, sálat, a kicsi lepakolja az összes cipőt vagy leveszi a sajátját. Közben az éjszaka folyamán felmerülő világrengető kérdéseke is megválaszolom. Indulás előtt beindítom a mosógépet.

Leteszem a nagyot az oviban, ahol megint jön az öltözési mizéria, közben a kicsi visít, mert overallban melege van.

8.15. hazaérünk. Vetkőzés, ruhák elpakolása, cipők visszarakása, kap egy negyed kiflit, leül játszani. Én gyorsan iszom egy kávét, eszem egy kiflit, közben mosogatógép ki vagy bepakolása, összehajtom a száraz ruhát, teregetem a vizeset, kicipelem a kertbe. Közben a gyerek összemorzsázott mindent, lerángatja a már felrakott ruhát, kiborítja a kosárnyi csipeszt, különböző helyekre elpakolja.

10.00 Evés a gyereknek. Lereszelek fél almát, közben sikítás (mert már ezt is tudja!), de amikor etetném, rázza a fejét, hogy nem kell. Jön a "hülye, de vicces az anyu" c. műsor, hogy egyen. Mivel már tanul egyedül enni, baromi jó meglobogtatni az almás tejpépes kanalat.

Végre megette, még játszik a tányérral, kanállal, felmosom a dzsuvát, letörlöm. Pelenkacsere, újabb negyed órás küszködés, hogy maradjon háton. Leevett ruha cserélése.

Újra megy játszani, feldobom a kaját. Ma csak kis hurka és főtt krumpli a menü.

A gyerek elfáradt, rángatja a nadrágomat, sikítva-visítva küszködik. Elaltatom, lerakom, de jön a futár, ugatnak a kutyák, a szomszéd srác bedübörög a hangos motorjával/autójával, újra elaltatom a gyereket.

Bedobtam a hurkát a sütőbe, a tűzhelyre a krumplit (kopog a futár), elfelejtettem megsózni.

Villám és néma pakolás.

11.30 és fenn a gyerek. Ebédkészítés neki, újra eljátsszuk az "éhes vagyok, de nem eszek" c. műsort. Eszik, játszik egy kicsit a kanál-tányér kombóval, én is ebédelek. Gyerek lemosása, etetőszék lemosása, padló felmosása. Mosogatás, elpakolás.

Játszunk, pelenkacsere, közben próbálok apróságokat is elvégezni (újabb méretű ruhák válogatása, a tiszta elpakolása, virágöntözés stb.)

15.00- megyünk a nagyért. Újabb üvöltős-sikítós öltözési mizéria, újabb cipőlepakolás. (Ha szerencsém van, kinn a szomszéd kutyája, azt nézi az üvegen át, amíg én is átöltözöm és cipőt húzok.)

Oviban rábeszélés az öltözésre, nyolcszor elköszönés.

Még játszunk egy kicsit a kertben.

16.00 körül uzsonna a kicsinek, de éhes a nagy is, evés, újra rendbe szedem a konyhát, illetve környéket.

17.00 hazaér a férjem. Ha kell valami, ő beugrik boltba, elintéz ezt-azt, akkor később jön.

Ráugranak a gyerekek, én levegőt veszek. Átdumáljuk a napot- a következő terveit.

Amíg játszanak, addig megcsinálom a vacsit.

18.30-tól fürdés, mese, csendes játék.

19.30-20.00 között fektetés, meseolvasás.

21.00-ig még vagy ötször felmegyünk felváltva a nagyhoz, mert pisilni kell, szomjas vagyok, hol a párnám, hol a macim, kakálni kell, félek, vagy van valami blőd kérdése.

Zuhany, ágy, alvás.

Egy 2 éves nem neveletlen, ha folyamatosan rosszalkodik, csak még nem tudja, hogy mit lehet és mit nem. Hogy könyvekből tépi ki a lapot? Az enyém is. Először. Aztán elmagyaráztam, hogy nem szabad, nem tette többet, hanem talált más olyat, amit még nem mondtam el, hogy nem szabad. Folyamatosan kitalál valamit, egy perc nyugtom sincs. Kiságyból kimászik, lassan le is cseréljük, járókánk már 2 évesen nincs.

Fél éve nem alszik délután, pedig mindig erre volt szoktatva. 3 hónapig küszködtem, hogy elaltassam, aztán feladtam, mert kb 3x sikerült, akkoris úgy, hogy egész délelőtt a levegőn voltunk, motorozott, elfáradt. Főleg ilyenkor télen, amikor nem tudunk úgy vagy annyit kint lenni a levegőn (panelban lakunk), akkor sokszor teljesen felpörög otthon és tényleg kb egy percre nem lehet szem elől téveszteni. Tegnap este mosogattam, főztem, kijött velem a konyhába, leült szépen rajzolni. Persze alig 10 percig, aztán már mászott a konyhapultra, leesett a székről, beverte a fejét a konyhapultba, mert alatta motorozott, nyúlkált a kamrába, hogy valami kekszet kaparintson meg...

Most lett szobatiszta, és folyton rámnyit még a wc-n is, és hiába magyarázom, hogy ezt nem szabad, azt mondja, hogy anyu is itt guggol, amíg ő kakil, úgyhogy ő is "segít nekem". Elvan néha egyedül is, de mindig jön valami, hogy miben segítsek. Nagyon szeret kreatívkodni, pl. festeni, azzal elvan egyedül is, de mindig történik valami...adjak még lapot, kiömlik a víz...szóval nincs kb egybefüggő 10 percem. Nagyon igényli, hogy meséljek neki, imádja a könyveket, és inkább ezt teszem, minthogy benyojak neki egy mesét a tv-ben, bár néha így is rákényszerülök, hogy tényleg meg tudjak csinálni dolgokat.

Az apja összevissza dolgozik, legtöbbször hétvégén is egész nap távol van (ma éppen szabadnapos, és elmentek játszótérre, a kaja már felrakva, így van egy fél órám magamra). És egyetértek a 10essel, a legrosszabb a befásulás. Hogy már azt érzem, soha nem fogom utolérni magam, mert ha rendet rakok, fél óra múlva bomba robbant (amúgy a játékokat mi is együtt rakjuk el), ha elmosogatok, az étkezések után midnig és mindiga végtelenségig termelődik, a teregetőt márel sem rakom, mert mindennap mosni kell, ha felmosok, feltakarítok, biztos hogy a játszótérről hazafelé berongyol a saras csizmájával a szobába mire észbe kapok, vagy széthordja a kekszet a szőnyegen, vagy kiönti a kakaóját.

Biztosan meg lehet jó szervezéssel oldani a dolgokat, de az ember egy idő után képes besokallni az örökös taposómalomtól, és már nincs energiája, és így mégjobban elúszik.

Anyámnak a legjobb, nagyszüleim házába segélyre összehozott egy bosszúgyereket , 1,5éve mióta szült ki se ment a házból a kötelező oltások beadatásán kívül, a legnagyobb feladatának érzi,hogy megnyerje a facebookon a legújabb " legcukibb gyerek" verseny helyezéseit miközben még kioktatja a majd 70 éves nagymamám( aki helyette nevel, pont mint engem 25 évvel ezelőtt....) mit csináljon a gyerekkel és emellett még úgy néz ki mint egy mosott szar, csak ő az egész napos dögléstől. És persze nem érti ,hogy hogy nem viseli el a saját gyereke.

Nem is értem mi a fárasztó ebben....

A gyerekneveléshez nem kell semmilyen végzettség, alkalmasság. Bárki űzheti. Ebből következően ahányféle szülő van, annyiféle gyerek.

Aki következetesen nevel, azé rendes, nem csinál kupit, szépen játszik, a másik, aki kevésbé ügyes a nevelésben, azé felfordulást csinál, és egy pillanatra sem lehet magára hagyni.

A hétvégén anyukámnál voltam látogatóban, pont szóba került ez a téma, mert tesómék ránk hagyták a gyereket. Egyéves és igazi örökmozgó.

Anyu mesélte, hogy velem irigylésre méltóan jó dolga volt, amikor annyi idős voltam, mint most az unokahúgom. Betett a kiságyba egy rakat játékkal és órákig elvoltam magamban. A mai napig ilyen vagyok egyébként, sokszor elvagyok a sarokban a laptoppal vagy egy jó könyvvel.

Az unokahúgom bezzeg! Csak egy fél percre fordítod el a fejed, már ott van, ahol nem is gondoltad volna, olyan helyekre nyúlkál, ahová nem biztos hogy kéne (tény, ebből a szempontból a gyerek saját otthona bőven lehet bababiztosabb, mint a nagymama lakása). A járókában esélytelen, hogy megmarad. Imád pakolni, rendezgetni, törölgetni. Korából adódóan sok mindent a szájába vesz. Egyszóval folyton figyelni kell rá. Anyu örült, hogy ott voltam, mert nem biztos, hogy olyan könnyen haladt volna a főzéssel vagy az egyéb teendőkkel. Persze megoldotta volna, csak lassabban.

Ebből azt akartam kihozni, hogy nem minden gyerek egyforma. Van, aki nincs annyira el magában, hiába szoktatod.