El lehet felejteni egy gyereket? Gondtalanul élni mintha sose lett volna? Van ilyen?

Születésemkor örökbeadtak. Nagyon jó szülőkhöz kerültem, akik sosem titkolták a származásomat, mindig annyi információt adagoltak nekem, amennyi a koromhoz képest megfelelő volt. Azt mondták, hogy a biológiai anyukám nagyon szegény volt, nem tudott volna felnevelni, de mivel a legjobbat akarta nekem, ezért döntött így.

Közben felnőttem, egyetemre kezdtem járni, és egyre inkább el kezdett izgatni a biológiai anyám kiléte. Elhatároztam, hogy megkeresem, ez a gyámügyön keresztül sikerült is.

Az első találkozásunkkor eléggé meglepődtem, mert egy szerény-szegény asszonyra számítottam, ehelyett jött egy nő, aki 10 évet simán letagadhatna, tiptop öltözék, frizura, smink, puccos kávézóba mentünk, menő autóval vitt el, szóval nem kicsit más volt a helyzet, mint képzeltem. Kiderült, hogy anno valóban rossz körülmények között élt és ezért sem tartott meg engem, azóta viszont férjhez ment, gazdag pasija van, meg 2 gyereke, nálam 6 és 10 évvel fiatalabbak.

A második talink végén odajött hozzá a kislánya, aki épp balettóráról jött, és én rádöbbentem, hogy az anyámnak itt a tökéletes élete a tökéletes családdal, soha nem próbált meg keresni engem, és valahogy nem érzem úgy, hogy örülne a találkozásnak, nem akar bevonni az új életébe, a testvéremnek sem mondtuk el, hogy a testvérem (a férj tud rólam tehát nem emiatt).

Mintha azt mondaná, hogy na, megvolt amit akartál, találkoztunk, ezzel le van rendezve a dolog. A második tali végén megkérdeztem, találkozunk-e még, de hát neki sok dolga van, mennek síelni meg amúgy sem tudja még.

Létezik, hogy ennyire nem hiányzok neki a képbe? Hogy így le tudta zárni a múltat, és nem tudomásul venni a tényt, hogy van egy gyereke? Mit tennétek? Ne keressem többé?