El lehet felejteni egy gyereket? Gondtalanul élni mintha sose lett volna? Van ilyen?
Születésemkor örökbeadtak. Nagyon jó szülőkhöz kerültem, akik sosem titkolták a származásomat, mindig annyi információt adagoltak nekem, amennyi a koromhoz képest megfelelő volt. Azt mondták, hogy a biológiai anyukám nagyon szegény volt, nem tudott volna felnevelni, de mivel a legjobbat akarta nekem, ezért döntött így.
Közben felnőttem, egyetemre kezdtem járni, és egyre inkább el kezdett izgatni a biológiai anyám kiléte. Elhatároztam, hogy megkeresem, ez a gyámügyön keresztül sikerült is.
Az első találkozásunkkor eléggé meglepődtem, mert egy szerény-szegény asszonyra számítottam, ehelyett jött egy nő, aki 10 évet simán letagadhatna, tiptop öltözék, frizura, smink, puccos kávézóba mentünk, menő autóval vitt el, szóval nem kicsit más volt a helyzet, mint képzeltem. Kiderült, hogy anno valóban rossz körülmények között élt és ezért sem tartott meg engem, azóta viszont férjhez ment, gazdag pasija van, meg 2 gyereke, nálam 6 és 10 évvel fiatalabbak.
A második talink végén odajött hozzá a kislánya, aki épp balettóráról jött, és én rádöbbentem, hogy az anyámnak itt a tökéletes élete a tökéletes családdal, soha nem próbált meg keresni engem, és valahogy nem érzem úgy, hogy örülne a találkozásnak, nem akar bevonni az új életébe, a testvéremnek sem mondtuk el, hogy a testvérem (a férj tud rólam tehát nem emiatt).
Mintha azt mondaná, hogy na, megvolt amit akartál, találkoztunk, ezzel le van rendezve a dolog. A második tali végén megkérdeztem, találkozunk-e még, de hát neki sok dolga van, mennek síelni meg amúgy sem tudja még.
Létezik, hogy ennyire nem hiányzok neki a képbe? Hogy így le tudta zárni a múltat, és nem tudomásul venni a tényt, hogy van egy gyereke? Mit tennétek? Ne keressem többé?
válasza: válasza:Én egyáltalán nem védem az anyát. Számomra az derült ki, hogy az anya meglehetősen rideg és semmiféle anyai érzés nem volt benne sőt úgy tekintett a kérdezőre, mintha egy nyolcadrangú ismerős lenne.
Látom sokan az anyát védik, hogy jaj szegény volt és ne tépjük fel a régi sebeket.
Én úgy vagyok vele, hogy a sorsát senki nem kerülheti el és néha jobb a régi sebeket feltépni, mint hagyni hogy egész életünkben emésszen minket. Az igazság előbb-utóbb úgy is kiderül.
Szerintem neked, kérdező hagynod kéne őt, nem érdemli meg hogy foglalkozz vele, neked van szerető családod, még ha ez nagyon nehéz is.
válasza:De a jo Isten szerelmere , milyen anyai erzeseket vartok?
Es egyaltalan miert kene a kerdezonek meg egy anya?
Teljesen tevuton jartok, latszik, hogy semmit nem tudtok a temarol.
Az meg, kifejezetten idegesit , hogy egyoldaluan nezitek a dolgokat. Nem minden fekete-feher.
válasza:Exemnek van egy kisfia az előző párjától. Mi 3 évig voltunk együtt, volt olyan, hogy 8 hónapig nem kereste a fiát, holott egy városban lakunk. 8 hónap után egyik pénteken megjelent az exénél, hogy jött a gyerekért, pakolja össze a ruháit, és vasárnap este viszi majd vissza. A gyerek persze sírt, nem akart az apjával lenni.
Mi 3 év után szétmentünk, exemnek az új élettársa nem jön ki a gyerekkel. A gyerek anyjával beszéltem (engem érdekel az ex-nevelt fiam sorsa), hogy megint 3 hónapja nem látta a kisfiú az édesapját.
Úgyhogy a kérdésedre válaszolva, igen "el lehet felejteni" egy gyereket.
válasza:Ő a humán inkubátorod, nem az anyukád. Magad is írtad, hogy jó családban, szerető közegben nevelkedtél. Ők a családod.
Amúgy engem is örökbe fogadtak, kerestem én is a te korodban a biológiai anyámat, majd amikor találkozásra került volna a sor, inkább visszaléptem.
Neki is szép élete van, jók a körülményei, neveli a (fél?)testvéreimet.
Nekem meg nem hiányzik az életemből.
Megszült, örökbe adott. Nagyon nehéz feldolgozni a "nem kellettem" érzést. Neked még könnyebb is, hiszen az okot legalább tudtad (szegénység). Nem mintha ez mentség lenne, de legalább egy ok. Én ennyit se tudok. De eljutottam arra a pontra, hogy nem is érdekel.
Hálás vagyok neki, hogy megszült, és örökbe adott, mert oda kerültem, ahova, és csodás életem van.
Szerintem hagyd. Találkoztál vele, beszéltetek, nem utasított el, ez is több, mint a semmi.
válasza:Látom csak a 32-es válaszoló értette meg azt,amit én is gondolok.
"Én egyáltalán nem védem az anyát. Számomra az derült ki, hogy az anya meglehetősen rideg és semmiféle anyai érzés nem volt benne sőt úgy tekintett a kérdezőre, mintha egy nyolcadrangú ismerős lenne."-jogos!
30-as
"Nem biztos, hogy tud mit kezdeni a helyzettel, érzelmileg trauma.. "
Értelek,azért kocoltatta le a kérdezőt azzal a szöveggel,hogy mennek síelni...végül is ebből látszik az anyuka érzelmi traumája-igazad van!
29-es
" Nehéz lehet neki, de ő tudja az okokat, hozott egy döntést, volt lehetősége feldolgozni."
Igen,rendkívül jól feldolgozta szegény anyuka...az ostobája nem,hogy nyíltan megmondta volna,hogy nem szeretné a kapcsolatot és talán így jobb mindenkinek...(most is ezt mondom) hanem síelni megy meg ő nem ér rá...ezzel még jobban beletaposva a kérdező lelki világába,aki nem tehet arról,hogy vágyik annak a személynek a szeretetére-közelségére aki életet adott neki--szép volt!
Részemről befejeztem ezt a témát.
ui. és teszek rá,hogy leszavaztok
válasza: válasza: válasza: válasza:De jó fej vagy utolsó.
Szóval még a kérdező szégyellje magát, ha esetleg úgy történt a dolog, ahogy leírod, hogy becsúszott a gyerek és a faterra emlékezteti az anyját.
Értem, de nem tudom elfogadni ezt a gondolkodást. A gyerek nem követett el semmilyen bűnt és nem tehet semmiről, ezt jobb ha mindenki a fejébe vési.
A legjobb amit tehetsz kérdező, még ha fáj is, hogy felejtsd őt el. A te helyedben, ha a saját biológiai anyám ennyire nem venne rólam tudomást, akkor én is elfelejteném hogy létezik és számomra többet nem lenne a biológiai anyám. Nem ezt érdemled és igen én nem lennék megértő, mert ott lenne a fejemben, hogy miért nem volt ott a vérszerinti anyám, akihez tartozom.
Ne neked legyen lelkiismeret furdalásod, hanem az anyádna és legyél egy kicsit önzőbb. Én a fejéhez vágnám, hogy ennyit ér neki egy gyerek és hogy azt gondolja hogy úgy tehet mintha semmi sem történt volna.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!