Miért kell emiatt ekkora botránynak lenni? Ez miért fontos?
Pénteken volt a nővérem szalagavatója és a tánc rész után mondta anya, hogy "na majd jövőre, ha én táncolok...". És mondtam, hogy én nem fogok, mert
1. feleslegesnek tartom
2. utálok táncolni, a figyelem középpontjában lenni
3. nincs erre heti 2 délutánom fél éven át
4. a fehér habos ruhától megőrülnék
A nővérem imádja az ilyeneket, 4 éves kora óta táncol, persze, hogy Ő ezt élvezte.
Anya is ilyen volt régen, meg most is mindig a középpontban van.
De amiért én mondtam, hogy tuti nem fogok táncolni, családi botrány lett... Mama olyanokat mond anyának, hogy akkor mondják azt nekem, hogy nem fizetik az egyetemet, elbúcsúzhatok a lakástól, meg az autótól és hasonlókkal tömi a fejét, mert hogy én milyen szégyent hozok így a családunkra.
De ez miért ennyire fontos?
Jajjj ez borzalmas. Én sem értem.
Úgy sem táncolhat mindenki. (Vagy legalábbis nálunk nem táncolt az egész évfolyam fehér ruhában, ezért nem is volt fura.)
Adjuk át a helyet annak, aki szeret szerepelni :)
Mert nekik az a fontos, hogy mit teszel, nem az, hogy hogyan. Az a fontos, hogy azt mutassák, amit más is látni akar.
Ha csak értetlenkednének, azt mondanám, hogy szeretnék látni a beléd fektetett időt, pénzt, szeretetet, hogy megmutathassák másoknak: igen, ők neveltek ilyenné, és hogy milyen szép, okos…stb vagy. Viszont a fenyegetőzés, a támogatás megvonása az ijedt, szűklátókörű, másoknak megfelelni akaró emberek ismérve.
Utálom az ilyesmit. Nálunk az volt, hogy ha az esküvőmön nincs ez meg az (húsleves, menyasszonytánc, egyéb idejétmúlt dolgok), akkor nagymamám nem jön el, vagy hoz magának éthordóban levest. Naná, hogy igent mondtam, mert még elnyomható voltam.
Meg lerendezik annyival, hogy "jaj, még kicsi vagyok".
6 éves koromban is inkább elbújtam a színházba, minthogy kimenjek a színpadra táncolni, 8.-ban is inkább "beteg lettem", mikor palotás táncot kellett előadni (minden évben volt a suliban ilyen este, ahol az összes osztály előadott valamit). Szóval ez nem ilyen aktuális lázadás.
Kérdező, sajnos ez van. Nem értek alapvetően sem egyet a szüleiddel (toronyórát lánccal nem adnak?), de attól még az ő pénzük, és ha feltételhez kötik, akkor így jártál. Egyetemet meg pl. én is csak akkor fizetném, ha nem valami büfészak.
Tessék jól tanulni, majd államira bekerülni, aztán megkeresni magadnak a ház meg kocsira valót.
És ezt mondom úgy, hogy a fenti 4-ből csak azért illik rám 3, mert férfi létemre az azért alapvető, hogy nem hordok fehér habos ruhát :-D. És én el se mentem a szalagavatómra és a ballagásomra sem.
Végső tanács: Gondold át, hogy neked megér-e ennyit az egyetem, a lakás, meg a kocsi. Szerintem ennyit megérne... Ha meg nem kell, akkor nem táncolsz, és nincs probléma.
3-mas vagyok.
Nálunk farsangkor kellett kiállnia az osztálynak, de nekem nincs ritmusérzékem, szóval mindig kibuliztam, hogy ne kelljen táncolnom. Mondjuk, a lámpalázam se semmi, de az versmondáskor, meg egyéb ünnepeken sosem jött elő.
Viszont a gimi végén a csodás osztálytáncra ki kellett állnom, és kicsit belehaltam, de túléltem. Semmi rinya, csak tettem, amit kell. Soha, de soha nem akarok róla felvételt látni! :D
Szóval, ha megéri részt venni a táncban, akkor légy megalkuvó, egy kis tinglitangli s.ggrázás és kapsz cserébe olyasmiket, ami az emberiség nagy részének nem fog megadatni soha (autó, lakás, kényelmes, biztonságos élet).
De ha most hagyom magam, akkor később csak rosszabb lesz.
Most még egy tánc, később vőlegény, esküvő, stb.
8. óta úgy van, hogy fizetik az egyetemet. Ne előtte 1 évvel találják már ki, hogy csak akkor, hogyha én táncikálok, meg szenvedek.
# 9/9 Időpont ma 14:18
Kérdező, szar dolog, de a szüleid (vagy legalábbis a drága mama biztosan) ilyenek, ezen te már nem nagy valószínűséggel fogsz változtatni.
Két lehetőséged van:
Táncolsz, vagy nem táncolsz.
Mindkettőnek megvan a maga következménye és hozadéka. Gonosz dolog ilyen feltételeket kötni? Az.
Megtehetik, hogy ilyen feltételeket kötnek? Meg.
A "miért?"-re pedig fölösleges válaszolni. Nekik fontos, nekünk nem.
Én anyámnak az nem tetszik, hogy szimpla, "két tanú és ennyi" jellegű esküvőt akarunk, lagzi nélkül. Ő nagy esküvőt akar, meg "büszke lenni rám". Ennek ellenére tudomásul vette a dolgot, azóta is ugyanolyan remek a viszonyunk. De ez az én anyám, nem a tiéd...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!