Sajnálnátok a szüleiteket ebben a helyzetben?

sajnálom hogy te is ilyen helyzetben vagy, sőt még rosszabba, én a szüleimnek nem fizetek semmit. Felnőtt emberek , nekik kéne példát mutatniuk, nem miattam vettek fel ennyi hitelt, hiszen akármit akartam kérni, mindig azt kaptam hogy nincs pénzük. ( még mikor otthon éltem)

nekünk mindig elő van adva, hogy anyu már napok óta takarít, mikor megyünk... hát mikor odaérünk, a hányinger kerülget. A férjem szépíti a dolgot, hogy tuti anyunak nincs ideje most ilyesmire, mivel külföldön dolgozik, és ingázik, apu meg "dolgozik"

De anyám ha otthon van facebookon írkál nekem, és ha fél órán belül nem írok neki vissza, akkor hívogat engem, és a férjemet is, hogy úúristen miért nem írok vissza, csak nem valami baj van?! nem...csak van saját életem, és én nem a gép előtt ülök megállás nélkül, mint ők.

De ment már ezen is a sértődés, hogy megmondtam h törlöm magam facebook-ról, és mindenki szánjon a beszélgetésre annyi pénzt, hogy felhívjuk egymást telefonon... Mert régen ez volt. ha valaki hiányzott a másiknak, akkor felhívta telefonon. most meg a facebookon beszélünk, a nagy semmiről! Ha meg mondom, hogy le kell lépnem főzni,akkor megy a sértődés.

én is sokat veszekedtem már velük, de már belefáradtam.. Nem lehet őket meggyőzni, semmiről, nekik van igazuk, és mindig azt mondják, hogy nem vagyok az ő helyzetükbe, és ne mondjam meg mit hogy csináljanak...

Anyám mindig mindenen megsértődött, egész életébe ilyen volt! Lelkileg terrorizál, olyan dumákkal, hogy örüljek, hoyg az én anyám még él, és beszéljek vele szebben,mert az ő anyja már meghalt, és bármit megadna ha még beszélhetne vele, és biztos nem ilyen bunkó lenne, mint én vele.

ezt elég hülyén írtam le, de szerintem érthető. mi közöm én mamám halálához? Sajnos meghalt, sajnos fiatalon. De örök életembe ezt kellett hallgatnom, mintha nekem nem hiányoznának a nagyszüleim.

a számból vetted ki a szót! tesómmal sokszor emlegetjük, hogy mintha 2 gyerek lenne, és nekünk kéne őket megnevelni! Borzalmas.

Anyám most épp azzal fáraszt, hogy 2 napja leszokott a cigiről..ugyanmár, hányszor volt már ilyen is...

És mivel állandóan enne, úgy akar fogyózni, hogy napi 1 almát fog enni... fogom a fejem, de már nem írok neki semmit, csak hogy "te tudod" ...

próbáltam már.

oké, messze élünk, de elvárja hogy minden nap a gép előtt üljek, és beszéljünk. ha nem, akkor jön a lelki marhaságaival, hogy szégyenlem őket, és már nem is törődök velük. Meg féltékenyek anyósomékra,mert velük többet vagyunk, nem csak azért,mert ők egy köpésre laknak, hanem mert normálisak is. :( Jön ez a hétvége, anyuék jönnek, és mivel hosszú az út, 2 napra jönnek ilyenkor, és előre fogom a fejem. Apám folyamatosan morgása, mindent szétdobálnak, apám tüdőbeteg köhécselése percenként... egész éjjel fent leszek, mert éjjel is felkel, és lemegy cigizni. Igen, éjjel is!

Más wc-re kel csak fel éjjel..nála már ez is ilyen ösztön.

4.-en lakunk, és leszögeztem az elején, itt dohányzás nem lesz! nincs teraszunk, és persze bepróbálkozott, hogy az ablaknál se? nem... nem azért takarítok. lépcsőzzenek le... olyankor apám egyszerre elszív 3 cigit, hogy csak 25 perccel később kelljen lemennie... áááh... :(

ja, és mivel panelba lakunk, kicsi lakás... és mit hallok állandóan ha itt vannak? NEM UNATKOZUNK ITT? mert ők unatkoznak... de lehetetlenek.. otthon se csinálnak semmit csak gépeznek..itt meg nem ülhetnek órákig a gép előtt, az a bajuk. régen volt kertünk, szép udvar..mára olyan mint egy szemét telep..erre unatkozik. otthon se csinál semmit.

Ha meg kitalálják hogy menjünk valamerre akkor elvárják hogy a városba a helyi járatos buszt mi fizessük, mert eszükbe nem jut kifizetni, hanem normálisnak találják..mi mindig sétálunk ha városba kell mennünk, 40 perc gyalog. de apámnak rossz a lába... és nem bír ennyit menni... ( a cigi miatt, 20 éve már meg kellett volna műteni, csak nem ment be..)

A helyi járat egy irányba fejenként 400 ft

az hogy velük megforduljunk, az 1600 ft egyszer.. és ez csak a kettőjük jegye.