Láttátok szüleiteket sírni?

Ó, de hányszor.:( A sírásnál még láttam rosszabb dolgokat is, amikor még fiatal voltam és a szüleimmel éltem.

Apám alkoholista volt és elég agresszív, úgyhogy sajnos igen rossz tapasztalatokat szereztem ilyen téren.

Sokszor féltem, de inkább anyukámat féltettem, sajnáltam, mivel míg gyerek voltam vagy egész fiatal tini, akkor segíteni nem tudtam, aztán mikor idősebb lettem, akkor már tudtam tenni ellene, tettem is, rávettem anyukámat, hogy költözzünk el a mamámhoz és váljon el apámtól. Így is lett, és azóta legalább békében és nyugalomban él anyukám. Én azóta már férjhez mentem, de anyukámat ez az egész lelkileg nagyon megviselte, így a mai napig szokott sírni.

Minde nap mikor belépek az ajtón :)

viccen kivül: apám soha anyu gyakran

Igen anyám szinte minden nap :D

Apát még sose

Igen, párszor sírt már anya. Megbántotta tesóm, rossz hírt közölt az orvos, meghalt a kedves unokatesója stb.

Borzasztó volt látni gyengén :(

A halálesetekkel én is úgy vagyok, ahogy itt más, ha közös szerettünk hal meg. Ha egy barát, vagy távoli rokon, akihez neki gyerekkorából fűződnek esetleg élményei, nekem meg nagyjából semmilyen, akkor sajnálom persze, de abszolút megértem és tudom, hogy neki most ez a jó. Szerintem erre is igaz, hogy jobb kint, mint ment. Jobb, ha kiadja magából, mintha belül őrlődik és töltődik, mert nem mert előttünk sírni. Apuval ugyanez a helyzet.

Engem inkább az visel meg, amikor miattam sírnak, vagy is érzékenyülnek el. Életemben először a ballagásomon borult apu zokogva a nyakamba. Persze nem mutatta, igyekezett leplezni, de éreztem, ahogy megölel, hogy zilál a sírástól. 18 éves koromban szintén, illetve amikor egy nyárra külföldre utaztam, a búcsú pillanatában is nagyon elérzékenyültek. Ez persze az én lelkemet is megviseli, képes vagyok én is elsírni magam egyik pillanatról a másikra.

Anyu nő és mi néha indok nélkül is sírunk, de amikor édesapám átölel és látom lelkileg megrezzenni a 80 kilós "sziklát", az komolyan megvisel engem is.