Hány évesen veszítettétek el a szüleiteket?

6-7 éves voltam, és eltünt az életemből, akkor élt.

Ha az embernek saját gyermekei vannak, az nagyon sok mindenre gyógyir, és sok mindent tisztábban lát, és helyén tudja kezelni a dolgokat és nem önmagát hibáztatja, mint ahogy teszik azok a fiatal felnőttek addig mig nincs sajáét gyermekük.

8 éves voltam. Anyámat elvitte a non hodgkin. Apámat a szesz. Anyu nem volt még 30 se.

20 év telt el azóta még mindig nem dolgosztam fel. Lelkileg megtörtem, nagyon sok gyógyszert szedek minden féle szorongásra és pánikbetegségre.

Fogyatékosnak érzem magam, néha magamban beszélek. Hát ez van.

Apámmal nem tartottam a kapcsolatot, ő még él...ha jól tudom.

Anyukámat tavaly márciusban, 47éves volt. Csak most kezdem el igazán feldolgozni,addig sem zuhantam magamba, csak belülről emésztett. Azt felfogni hogy meghalt...nem hiszem hogy valaha is feltudom.

Elcsépelt dolog, de az idő tényleg segít.:)

17L

22 éves voltam amikor apukám rövid betegségben (tüdőrák)49 évesen meghalt. Az elején azt hittem feldolgoztam, de rá kellett jönnöm majd egy év múlva hogy belebetegettem. Szorongással és pánikbetegséggel küzdöttem. Állandóan attól rettegtem hogy meghal valaki a családomból, főleg a párom miatt aggódtam.

Anyám még él de végülis mondhatni hogy meghalt számomra. Apukám halála után fél évvel már új hapsija volt és nem volt többet kíváncsi rám.

Nagyon nehéz ezt elfogadom, de nem tehetek mást.

11 éves voltam, amikor apám 41 évesen meghalt. Előtte egy évig már nem beszéltünk, de feldolgozni elég nehéz volt.

Anya még él, most 46 éves.

19L

Anyukámat 16éve veszítettem el (akkor 12 éves voltam), apukámat pedig tavaly húsvétkor!

:(

28/F